Advertisement
Hungarian transcript
Az elõzõ részekbõl...
Meglõttek?
Cristina?
- Most kidob? - Nincs választásom.
Mi ez a bõrönd?
Igen. A válaszom igen.
Egy órával ezelõtt megkérte a kezem.
Azt hittem, hogy sebész vagyok, de ez nem így van.
Felhagytam a tanítással, mikor leginkább szükséged volt rám.
A házasságunknak vége.
Vannak dolgok, amik segítenek, hogy választani tudjunk.
Régebben ezt randevúnak hívták.
Visszalépsz?
Nem. És te?
Nem hiszem.
A sebészek gyakran álmodoznak vad és lehetetlen mûtétekrõl.
Valaki összeesik az étteremben, és mi felnyitjuk õket egy késsel,
kipótoljuk a szívbillentyût egy faragott répával.
De hébe-hóba egészen más dologról álmodozunk.
Jó reggelt!
- Jó reggelt! - Ez egy jó reggel.
- Szia. - Szia.
Tudtál valamit aludni az éjjel?
Nem igazán.
És talán most akarsz aludni?
Nem igazán.
A legtöbb álmunk tovatûnik, amint felébredünk,
elillan, vissza a tudat mélyére.
De néha, ha biztosak vagyunk...
ha elég keményen próbáljuk...
átélhetjük az álmunkat...
A fene! Hülye...
Egy nagyon jó álmom volt, és te most tönkretetted.
Bocs.
Ezek a dobozok. Ez a sok doboz.
Callie azt mondta, hogy áthozza a cuccait és...
most mind itt van.
Semmi gond, George. Nem bánom.
Én sem bánom. Nem.
Egy kicsit sem. Kérlek, rúgd ki!
Tessék? Én nem rúghatom ki.
Te mondtad, hogy beköltözhet hozzánk.
Azt mondtam, maradhat pár napig... pár napig.
Az egy hete volt.
Most meg itt ez a sok doboz, és az én gépemet használja.
És állandóan itt van. Kirúgnád a kedvemért? Méghozzá most.
Talán várnotok kell még egy kicsit. Elfogyott a meleg víz.
Tedd meg! Miért utálsz ennyire? Csak tedd meg!
Sziasztok. El tudnátok vinni a kórházba?
Elmész a kórházba?
Igen, én... Bemegyek, beszélek a fõnökkel, meglátjuk visszaenged-e.
Mindenesetre, szóljatok, ha indultok!
Ez szuper. Izzie visszajön. Ez...
Szuper, igaz?
Az az én törülközõm.
Bocsi.
A srác elég nyûgös reggelente.
Igen. Õ egy kicsit...
- Igen. - Igen.
Tudod, nem kell ma elmennem.
Mehetek másik géppel is.
Nem. Nem mehetsz.
Mert én...
most józan vagyok, dolgom van és...
és a gépet el kell érni, meg valódi életet élni.
Köszönöm, igazán, Mark, az egész...
szexet.
Igazán, sokkal jobban érzem magam. Igazán.
És én... nos, most mennem kell, és neked is.
Szóval, akarod, hogy hívjak...
egy taxit a reptérre?
Miért nem a rossz kezeddel próbálod?
Erre van a labda, nem igaz, hogy javuljon a rossz kezed?
Megy ez.
Kávé van a padlón.
Jó... Tudod mit? Majd feltakarítom.
Mindegy. Hagyd csak!
Nem számít.
Azon gondolkodtam, hogy a te mûszakod az enyém után ér véget,
és nem akarok olyan sokáig várni, szóval talán adhatnál kulcsot a házhoz.
Nem.
Szeretek együtt hazamenni. Nem kell neked a kulcs.
Izzie?
Majd bent találkozunk.
Minden rendben lesz. Bailey melletted áll.
És a fõnök majd...
dühös képet fog vágni, de õ is melletted fog állni.
Mindenki azt akarja, hogy visszagyere.
Tudom. Tudom.
Ti menjetek csak elõre! Megleszek.
Csak kell még egy perc, átgondolni a mondandómat.
Oké.
Nem kértem, hogy gyõzze meg, hogy visszajöjjön.
De én meggyõztem õt.
Sok tanulmányi és rehabilitációs lépést kell még Izzie Stevensnek megtennie,
mielõtt vissza... - Majd maga elmagyarázza neki.
- Sosem mentem volna bele. - Nem követett el bûncselekményt.
Õ egy gyakornok... az én gyakornokom.
Ha... hibáztatni akar valakit, hibáztasson engem!
Nézze, az a lány ma bejön ide, és... és...
és maga beszélni fog vele.
És eszébe fog majd jutni az összes sebész, akit ismer,
akinek egy rossz döntése valakinek a halálához vezetett,
vagy egy végtag elvesztéséhez.
Még inkább, azokra a hibákra fog gondolni,
amiket maga követett el, mikor még fiatal volt, és hülye.
És maga türelmes lesz és megbocsátó.
- Tehát ilyen leszek? - Igen!
- Mert én vagyok a fõnök. - Én csak...
Nézze, nem akartam tiszteletlen lenni, uram. Elnézését kérem!
Ez magának tényleg nagyon személyes.
Nagyon személyes, uram, igen.
Fõnöknek lenni, nem olyan nagy öröm, mint kellene.
Nem, uram.
Ki innen!
Ott térdeltem egy kávétócsa elõtt, amíg õ a kanapén magával játszogatott.
És nem a jó értelmében.
Most épül fel egy mûtétbõl, és te olvastál a mûtét utáni depresszióról.
Õ nem egy beteg. Õ Preston Burke.
Egy nyámnyila.
Velem hozatja a kajáját, az újságot, meg a papucsát, mintha kutya lennék.
- Szia. - Szia.
Veled álmodtam tegnap éjjel.
Tényleg?
Mint csináltam, kávét hoztam neked?
Határozottan nem kávét hoztál.
De a kávé jól esik.
Az udvarlás egy alkalmi meghívással indul egy csésze kávé felett.
Igen?
Szóval, Meredith, volna kedved eljönni velem egy vacsorára ma este?
Milyen volt? Elég alkalmi? Jó volt, nem igaz?
- Szóval randizunk? - Randizunk.
8-ra megyek érted.
- Helló. - Itt jártam a közelben.
Nos, igazából nem. De úgy döntöttem, megérsz egy kitérõt.
Veled álmodtam tegnap éjjel.
- Jó álom volt. - Igen.
- És mit csináltam? - Igen, Mer, mit is csinált?
- Ez mi? - Neked hoztam. Teasüti.
A legjobb a környéken.
Gondoltam, ha megpuhítalak, mielõtt elhívlak ma este egy vacsorára,
akkor igent mondasz.
Vacsorára, ma este? Mit szólsz ehhez?
Ráérsz ma este, Meredith?
Igazából, ma este nem érek rá.
Nos, akkor mit szólsz egy ebédhez? Bejöhetek ide.
Önként vállalod, hogy kórházi kaját eszel?
Imádom az ócska kaját.
- Egy óra? - Itt leszek.
Oké.
Mind a kettõvel álmodtál?
Egy hármast?
Szép. Épp mikor azt hiszem uncsi vagy, feléledsz.
Randizom. És...
ez egy kis nasival jár.
- Szia, Iz. - Szia.
- Megyek a fõnökhöz. - Kiváló.
Újra a játékban, felveszed a kesztyût.
Bocs... késésben vagyok. Majd késõbb összefutunk?
Igen, késõbb.
Izzie visszajött. Ez jó.
Teasüti.
Randizom.
Ha azt lenyúlod, a kezednek annyi!
'reggelt, emberek!
Grey, rendet teszünk. Maga írja meg a zárójelentéseket.
Yang, maga Dr. Shepherddel megy.
Karev, mint mindig, maga Dr. Montgomery- Shepherddel megy a nõgyógy.- ra.
O'Malley, Dr. Torres ma elkérte magát a balesetire.
- Tényleg mosolygott? - Izzie visszatért.
"Dr. Torres elkérte magát."
Mondd el neki, George!
Mondd meg neki, hogy még nem akarsz összeköltözni vele.
És próbáljátok ki a randit! A randi jó móka.
Karev, kész vagyunk?
- Nem unja még? - Nem.
Igazából, szebbé teszi a napomat.
Halló. Halló.
Jól vagy?
Nem. De...
Nem, nem tudok. Most...
Öt perc múlva.
- Keressen valami munkát a gödörben! - Személyes ügy?
Nyomás!
Negyedszer jönnek 3 hónapon belül.
Dr. Karev vagyok. És maga...
Megan Clover. És nem olyan rossz, mint aminek látszik.
Elesett a játszótéren, és sok vér volt, és elég mélynek látszik.
Tudjuk, minek látszik. Csak hogy tudja, tudjuk minek látszik, de ez nem az.
Csak... durván játszott.
Tudják?
Itt vannak a leletei, jó? És elõbbrõl vannak, mint hogy hozzánk került.
Mielõtt magukhoz került?
A nevelõszülei vagyunk.
Õ egy nagyszerû gyerek, csak mindig...
durván játszik. - Ja.
Igaz.
Menjenek, kérem, a nõvérpulthoz, és készíttessenek másolatot a leleteibõl!
Én addig megnézem Megan lábát.
Oké.
Mindjárt jövünk, kicsim. Rendben van?
- Igen. - Oké.
Elég csúnya horzsolást szedtél össze, tudod, ugye?
Megsérült a karod is?
Semmi komoly. Elestem a biciklivel.
Ezek itt tûzõkapcsok? Mi a fene?
- Ezt õk csinálták veled? - Nem!
- Nem! - Ki csinálta ezt neked?
Én.
Nem akartam megint orvoshoz menni, ezért összekapcsoztam. Nem nagy ügy.
Összekapcsoztad a saját karodat?
Nem varrná csak össze simán a lábamat, hogy elmehessünk végre innen?
Nem mész sehova ezekkel az emberekkel. Nem emelnek rád kezet még egyszer.
Nem csináltak semmit. Kérem! Õk a legjobb szüleim eddig.
- Megan. - Õk nem bántanak engem.
Engem nem lehet bántani. Nem hisz nekem?
Vágjon gyomorszájon most!
A kapcsok elég mélyen vannak. Adnom kell neked fájdalomcsillapítót.
Nem kell olyan.
Higgy nekem! Kell az. Meg van dagadva. Úgy fájhat, mint...
Tessék! Most már mehetek?
Még csak nem is fájt?
Szupererõm van, oké?
Tressel úrnak corpus callosotomiája lesz.
Hogy történik ez?
Elmetszünk pár rostot, ami összeköti a jobb agyféltekét a ballal.
Hogy megelõzzük a rohamok átterjedését az egyik agyféltekérõl a másikra.
Jó. Így van.
Apuci megengedi, hogy félbevágják az agyát, mert apuci egy nagy mackó.
Bizony ám.
Nem vágják félbe az agyam, Leanne.
Nyissz! Pont a közepén.
Taylor több mindenre lesz képes, mint most.
Tényleg?
- Naponta ötször van rohamom, Leanne. - Tudom én.
Nem hagysz egyedül a szobában a babával. Azt hiszed nem veszem észre?
Mindig áthívod az anyádat, akárhányszor csak elmész zuhanyozni.
- Nem emiatt. - Azért, mert azt hiszed, veszélyes vagyok a babára.
És az is vagyok.
Nézzék, ha nem biztosak benne, akkor várhatunk.
Képes akarok lenni arra, hogy gondoskodjam a babánkról.
Kérlek, Leanne, már beleegyeztünk.
Kérlek!
Van ez a kislány a gödörbõl.
Tiszta õrült és a nevelõszülei laposra verik.
Ezt õ mondta, vagy maga találta ki?
Teli van zúzódásokkal. Van egy 10 centis vágás a karján, benne tûzõkapcsokkal,
mint a garázsból való tûzõpisztolyból.
- A szülei csinálták? - Nos, azt mondta, magának csinálta.
Meg van gyõzõdve, hogy õ egy szuperhõs és hogy bírja a fájdalmat.
- Hívott szociális munkást? - Már úton vannak.
Oké, hadd beszéljenek a szülõkkel, amíg maga egy hideg tesztet csinál a lányon.
Egy mit?
Jeges víz. Teszt a fájdalomra.
Ez legalább eltereli a figyelmét, amíg a szüleit kikérdezik.
Te kértél engem?
Igen, én.
- Furcsa voltál ma reggel. - Nem voltam...
Nem furcsább, mint reggelente szoktam lenni.
Ez egy csomó embernek nehéz idõszak. A nagy fény...
és a reggeli zsúfoltság a házban. Elég sok ember futkározik arrafelé.
Jó. Van egy komoly esetünk mára.
Örülni fogsz, hogy velem vagy.
Kösz.
Mr. Jasper Hobie.
- Dr. T. - Üdv!
Már hiányzott.
El sem lehet mondani.
Õ Dr. O'Malley. Õ fog ma nekem segíteni.
- Üdv. Hogy van? - Június 12-e, babám.
2,4 mérföld úszás, 112 mérföld kerékpár és aztán egy maratón.
- Ez nem semmi. - Készen állok rá?
A csinos fenekére fogadom, hogy igen.
Imádom ezt a nõt.
Három mûtétje volt tavaly.
Igen, két rotátorköpeny és egy ACL.
Mindegyik Dr. T-vel.
És most egy bokaátültetés?
Több, mint egy évet vártunk az egyezésre.
A bokaizületét egy halott bokaizületével fogjuk pótolni.
- Ki az emberünk? - A donora?
Nem olyan régóta halott, ugye?
Kábé egy hete. Odalent van.
Nocsak. Találkozhatok vele, hogy lerójam tiszteletemet?
Nem hiszem, hogy maguknak sok megbeszélnivalójuk van.
Dr. O'Malley intézi a laborokat.
Találkozott már az emberemmel?
Helló, szuperkölyök.
Hol vannak a szüleim?
Néhány felnõttel beszélgetnek.
Nem vagyok hülye. Egy szociális munkással beszélnek.
Megan...
ez a sok zúzódás, sok vágás mindenfelé, nem normális dolog.
Sokszor keveredek verekedésbe, oké?
Mert erõsebb vagyok, mint sok másik gyerek,
így aztán megvédem a gyengébbeket és a kisebbeket.
Tudod, hogy vékonyka vagy? Mármint nem tartozol a nagyobbak közé.
Igen, de elbírok velük.
Rendben. Tedd bele a kezed!
Miért?
Mert... próbára tesszük a szupererõdet.
Nem hisz nekem? Üssön egyenesen gyomorszájon! Gyerünk!
- Üssön gyomron! - Csak tedd a kezed a vízbe!
Csak tedd bele a kezed!
Én... kihívlak. Te is kihívhatsz engem.
Mi az? Gyerünk!
Mi az? Talán félsz egy kis jégtõl?
Félsz, hogy legyõzlek? Gyerünk!
Háromra.
Egy, kettõ, három.
Húzd ki a kezed, mikor elkezd fájni!
Talán süket? Nem fog fájni.
Csak gondolja végig, oké?
A szuperhõsöknek halottak a szülei, mint nekem.
És mind annyi idõsen jöttek rá, mint most én vagyok,
hogy olyan dolgokat tudnak, amit senki más nem.
Lekésted a gépedet?
Halasztva a rossz idõjárás miatt.
Felhõtlen az ég. Ilyen talán ha kétszer van évente Seattleben.
Igen, de tájfun tombol New Yorkban.
Ülj le! Igyál meg velem valamit!
Nem fogok veled iszogatni.
Dolgozom. A munkahelyemen, nem itt.
Akkor egy kávét, jó?
- Mark... - Joe, hoznál a doktornõnek egy kávét?
És õk azt hiszik, hogy furcsa, hogy bármit megtehetnek,
de nem mondják el senkinek, mert az emberek megrémülnének, ahogy maga is.
Mi a baja?
A rohadt...
Vedd ki onnan a kezed, mielõtt leesik.
Nyugodjon meg!
Nem éreztél semmit? Semmit?
Nem. Soha senki nem hisz nekem.
Mind tegnap a suliban, ez a srác azt mondta, hogy csak felvágok.
Hagytam, hogy 25-ször hasba vágjon, mielõtt elhitte,
és még egyszer egy baseball ütõvel.
Tessék?
Megnézetjük egy kardiológussal, és azután már mehet is.
Minden oké. Õ az én kis srácom.
Jake...
Már majdnem túl vagyunk ezen az egészen.
Még nem vagyunk majdnem túl.
Még elõtte áll egy agymûtétnek, és Isten tudja hány hét felépülésnek.
Igaza van.
Jó tudni, hogy mi vár magukra.
Köszönöm.
Ezt értékelem.
Ja. A felépülés pokoli teher.
Nehezebb lesz magának, mint neki.
Anya velünk marad egy hétig. Talán maradhatna tovább.
Tudja... Kemény dolog a gondoskodás.
Magának kell behozni az újságot, és takarítani a szõnyeget...
Édesem.
És... jeget kér majd csészébe, nem bögrébe. Ennek... sosincs vége.
A gondoskodók a néma áldozatok.
És mikor esik szó róluk?
- Édesem, vedd el a babát! - Soha.
Soha sem hallani róluk.
Mindig az van, hogy "így a beteg, úgy a beteg".
Néma áldozatok.
Drágám, vedd el a babát!
Taylor!
Tudna valaki segíteni, kérem?
A rohama kábé egy percig tartott, és 5 percig tart a post-ictalis szakasz.
- A baba jól van? - Jól.
Ez nem akadályozza meg a mûtétet, szerintem haladhatunk tovább.
Drágám?
Igen. Gondolom, nincs más választásunk.
Rendben, Leanne, mindent megteszek, amit lehet, jó?
Nem lesz egy könnyû séta, de vigyázni fogok rá.
Oké.
Szia, Izzie. Voltál már a fõnöknél?
Még nem.
- Jól vagy? - Igen, jól.
- Mit csináltok ti itt? - Õ mindenkivel randizik egy szóra,
én meg megpróbálom Burke-öt kisegíteni a káoszból.
A fene, lekésem Finnt. Mennem kell.
- Biztos jól vagy? - Igen.
Õ csak játszadozik, míg én feleség lettem.
Hol itt az igazság?
Megmondom, mi van...
Mindketten nagyon élveztük,
akkor és most megint, és...
Szerintem ez egy egészséges dolog.
Mármint, szerintem ez...
egészséges, mármint mindenki számára.
És...
de azt hiszem, hogy amit tettem, csak
egy transzkontinentális hívás volt...
egy hirtelen ötlet...
még nem jelenti, hogy ebbõl ki kellene hoznunk valamit.
Mármint, mi... Hagyd már abba!
- Miért? - Mert nem tudok gondolkodni.
- Jók vagyunk együtt. - Nem vagyunk. Haza kell menned!
- Gyere vissza velem! - Meg vagy õrülve.
Nem megyek vissza...
Nem megyek vissza New Yorkba.
Mert ez csak a szexrõl szólt?
Oké. Na jó...
- Viszlát. - Viszlát.
Stevensnek az irodámban kellett volna lennie fél tízre.
Nem jelentkezett. Meggondolták magukat?
Nem, azt mondta bejön.
Biztos, majd megkeresi magát.
Csinálnunk kell egy CT-t a gyerek hasáról!
Ez a szuperhõs dolog kezd kicsúszni a kezei közül.
Semmi baj nincs azzal, hogy szuperhõsnek hiszi magát.
Én is hittem a télapóban 11 éves koromig.
Tényleg?
És valaha is gyomron vágta a télapó egy baseball ütõvel?
Hé, jók a laborok?
Igen, minden rendben.
Miért lesz egy embernek négy végtagi mûtéte egy évben?
Mert komoly atléta. A teste kemény terheket visel.
Talán a teste nem is bírja.
Tudod te, hány triatlont csinált a fickó végig?
Na jó, 55 éves.
Szerinted egy bokaátültetés és 26 mérföld futás még mindig jó ötlet?
Akkor szerinted nem kellene képessé tennünk járni?
Halálra hajszolja az izületeit, és tõled kéri, hogy tedd rendbe õket.
Tudod, hány csípõprotézist tettem be,
mert arra sem fáradnak, hogy havonta egyszer sétáljanak egyet a ház körül?
Van, hogy valóra tudjuk váltani az álmainkat. Ez nem olyan gyakori.
És ha megtehetjük, meg kell tennünk. Nem gondolod?
De, de.
George, ne aggódj emiatt!
Azt terveztem hazaugrom ebédre.
Nem akarsz jönni?
Callie a sajátjának nevezte a házamat.
Mit akar ezzel?
Ez nem az õ lakása.
Mit csinálsz?
Meredith és Finn.
50, hogy Shepherd felbukkan, és párbajra hívja Finnt.
Beszállhatok 5-el?
Ez nem fogadás. Ez a tejpénz, haver.
Már nevet is, mert vicceset mondhatott, ami valószínûleg nem is volt vicces.
"Ó, kis vicces állatorvos."
A maradék készpénzemet otthon hagytam,
amit nevezhetek is úgy, mert ott lakom. Nem látogató vagyok.
Hé, te egy lúzer vagy.
Kedveled a képregényeket, igaz?
Nem.
Van ez beteg, ez a gyerek. Azt hiszi, hogy szuperhõs.
- Hogy megy ez? - Szuperhõs?
Nos, a szuperhõsök úgy néznek ki, mint bárki más, mint te vagy én.
Talán nem olyanok, akiket az emberek feltétlenül
különlegesnek látnak, talán hétköznap gyalog járnak, de egyszer...
eltalálja õket egy kozmikus sugár, vagy megmarja õket egy radioaktív pók,
és hirtelen, valami, ami ott szunnyadt bennük mindig is,
váratlanul elõtör...
Haver, felejtsd el, hogy kérdeztem!
Már jön is. Már jön is. Oké.
Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
Férfiként viseli...
és elsétál.
- Köszönöm. 43... - Visszajön.
Ó, igen. Visszajön.
Add a pénzemet, Mary Jane! Add csak!
Istenem. Ne haragudj emiatt!
- Mi az? - Szia.
- Ebédeltek? - Valójában, igen.
Jó. Tudjátok, bocs a zavarásért, de egy corpus callosotomiára készülök.
- Gondoltam, szeretnél bemosakodni. - Komolyan?
- Mikor? - Gondolom most.
Nézd, ha nem érsz rá, nem gond, de ilyesmi nem minden nap adódik.
Félbevágja egy ember agyát.
Ne haragudj! Gyakornok vagyok és...
tanulnom kell.
Világos, hogy nekem is.
Rendben.
A fene.
- Felhívlak majd este. - Ma este nem érsz rá. Randija lesz.
- Sajnálom, Finn. - Semmi gond, menj!
Minden jót!
- Azt hiszem jövök neked még 50-el. - Igen, azt hiszem.
Jön vagy megy?
Nem tudom.
Én sem.
Ez briliáns volt.
Szerintem is.
Annyira nem, mert most tartozom Finnek még egy randival.
Nem gond. Szüksége is van minden segítségre.
Ez nem könnyû a számára.
Szerinted, esélye sincs?
Szerintem, nem rúghat labdába.
De el kell ismerni, hogy megpróbálja.
Õ itt Mr. Tresselt.
Készítsd elõ!
Azt hittem, hogy operálunk.
4-kor operálunk. Nem foglak csak úgy besegíteni a mûtõbe.
Egy kicsit meg kell érte dolgoznod, igaz?
Mennyi pénzébe fog ez kerülni a szüleimnek?
Ezen nem kellene neked aggódnod.
De ez hülyeség. Semmi bajom.
Hé, üssön gyomorba, ide!
Ne mondogasd az embereknek, hogy üssenek gyomron!
Feküdj le, és ne mozogj!
Melyik szuperbarátod csinálhat ilyet?
Szia, Miranda. Konzíliumot kértél?
Igen. Csak még várjuk a képeket.
Nem láttalak, mióta lenyomtad azt a sok martinit Joenál.
Ja, igen. Az csak... Nos, én... túl vagyok rajta.
Jó.
- Beszéltem róla... - Sok dologról beszéltünk.
- És én nem emlékszem... - Semmire sem.
- Ezek a legjobbak? - Azt hiszem.
Repesztett sebbel jött, de mint akin átment egy úthenger,
és valami elképzelhetetlen fájdalomküszöbe van.
- Szerintem... - Krónikus fájdalom érzéketlenség, igen.
Babákon láttam már. Általában fiatal korban felismerik.
De...
ha egy nevelõszülõi rendszerbe bekerül...
Dr. Bailey, ez meg mi a fene?
Dr. Burke.
- O'Malley, hogy van? - Jól. Hogy van a karja?
Jól, jól. Lassacskán.
Javulgat, tudja.
Ja. Hiányzik mindannyiunknak.
Hiányzik.
Hé, O'Malley.
Stevens odakint áll a kórház elõtt.
Eltartom a jobb féltekét.
Mit akarunk elkerülni? Grey?
A sinus sagittalist igyekszünk kikerülni a retraktorral.
Így igaz. Miért?
Hogy megelõzzük a sinus thrombosist.
Kiváló.
Láttam ma Dr. Burke-öt. Jól nézett ki.
Igen, nagyszerûen néz ki. Találkozott a fõnökkel.
- A szabadságát intézte? - A mit?
A fizetett szabadságát.
A miét?
Már jó ideje állsz idekint.
Egy ideig ott álltam.
- Talán le kellene ülnöd. - Nem akarok leülni.
- Talán akkor is le kellene ülnöd. - Menj be, George!
Izzie, komolyan, ez...
Utálom ezt a menyasszonyos dolgot.
Utálom a képeket az újságban, a fátyolos lánnyal,
és a virágokat, amit úgy szagolgat, mint ha csak elõször dugná oda az orrát,
amikor csak ránéz egy fényképezõgép.
Utálom a koszorúslányos szokást, és a színeket, és
"az abroncs miatt vajon nagyobbnak fog-e látszani a fenekem?"
Utálom az egészet. Soha nem akartam ilyen lenni.
Buta és sekélyes.
Mi a fenéért járnak állandóan ilyen lánydolgok a fejemben?
Izzie...
Meg fogom csinálni, George. Átsétálok azokon az ajtókon.
Csak biztos akarok lenni, hogy mikor a sebészet osztályvezetõje elé állok,
nem esküvõi ruhákon fog az eszem járni.
És ez még pár percbe bele fog telni.
Egy ilyen mûtéttel mindig vele jár a fertõzés veszélye, ha a csont...
Bla-bla-bla, meghalhatok az asztalon.
Hol kell aláírni?
Azt hiszem, még végig kell vennünk a beleegyezõ többi részén is.
A negyedik mûtét egy év alatt... ismerem a szokást.
Mikor visszajövök a csípõmért, akkor majd franciául tájékoztasson!
- Csípõmûtétje lesz? - Õsszel, Patagónia után.
Akar még találkozni az emberével?
Megannek belsõ vérzése van.
Tessék?
Úgy tûnik súlyos sérülések érték a hasát.
Ha azt akarja mondani, hogy mi ütöttük meg, már tízszer mondtuk, tízféleképpen.
A szociális munkás tisztázta magukat, és elnézést a feltételezésér
…
Meglõttek?
Cristina?
- Most kidob? - Nincs választásom.
Mi ez a bõrönd?
Igen. A válaszom igen.
Egy órával ezelõtt megkérte a kezem.
Azt hittem, hogy sebész vagyok, de ez nem így van.
Felhagytam a tanítással, mikor leginkább szükséged volt rám.
A házasságunknak vége.
Vannak dolgok, amik segítenek, hogy választani tudjunk.
Régebben ezt randevúnak hívták.
Visszalépsz?
Nem. És te?
Nem hiszem.
A sebészek gyakran álmodoznak vad és lehetetlen mûtétekrõl.
Valaki összeesik az étteremben, és mi felnyitjuk õket egy késsel,
kipótoljuk a szívbillentyût egy faragott répával.
De hébe-hóba egészen más dologról álmodozunk.
Jó reggelt!
- Jó reggelt! - Ez egy jó reggel.
- Szia. - Szia.
Tudtál valamit aludni az éjjel?
Nem igazán.
És talán most akarsz aludni?
Nem igazán.
A legtöbb álmunk tovatûnik, amint felébredünk,
elillan, vissza a tudat mélyére.
De néha, ha biztosak vagyunk...
ha elég keményen próbáljuk...
átélhetjük az álmunkat...
A fene! Hülye...
Egy nagyon jó álmom volt, és te most tönkretetted.
Bocs.
Ezek a dobozok. Ez a sok doboz.
Callie azt mondta, hogy áthozza a cuccait és...
most mind itt van.
Semmi gond, George. Nem bánom.
Én sem bánom. Nem.
Egy kicsit sem. Kérlek, rúgd ki!
Tessék? Én nem rúghatom ki.
Te mondtad, hogy beköltözhet hozzánk.
Azt mondtam, maradhat pár napig... pár napig.
Az egy hete volt.
Most meg itt ez a sok doboz, és az én gépemet használja.
És állandóan itt van. Kirúgnád a kedvemért? Méghozzá most.
Talán várnotok kell még egy kicsit. Elfogyott a meleg víz.
Tedd meg! Miért utálsz ennyire? Csak tedd meg!
Sziasztok. El tudnátok vinni a kórházba?
Elmész a kórházba?
Igen, én... Bemegyek, beszélek a fõnökkel, meglátjuk visszaenged-e.
Mindenesetre, szóljatok, ha indultok!
Ez szuper. Izzie visszajön. Ez...
Szuper, igaz?
Az az én törülközõm.
Bocsi.
A srác elég nyûgös reggelente.
Igen. Õ egy kicsit...
- Igen. - Igen.
Tudod, nem kell ma elmennem.
Mehetek másik géppel is.
Nem. Nem mehetsz.
Mert én...
most józan vagyok, dolgom van és...
és a gépet el kell érni, meg valódi életet élni.
Köszönöm, igazán, Mark, az egész...
szexet.
Igazán, sokkal jobban érzem magam. Igazán.
És én... nos, most mennem kell, és neked is.
Szóval, akarod, hogy hívjak...
egy taxit a reptérre?
Miért nem a rossz kezeddel próbálod?
Erre van a labda, nem igaz, hogy javuljon a rossz kezed?
Megy ez.
Kávé van a padlón.
Jó... Tudod mit? Majd feltakarítom.
Mindegy. Hagyd csak!
Nem számít.
Azon gondolkodtam, hogy a te mûszakod az enyém után ér véget,
és nem akarok olyan sokáig várni, szóval talán adhatnál kulcsot a házhoz.
Nem.
Szeretek együtt hazamenni. Nem kell neked a kulcs.
Izzie?
Majd bent találkozunk.
Minden rendben lesz. Bailey melletted áll.
És a fõnök majd...
dühös képet fog vágni, de õ is melletted fog állni.
Mindenki azt akarja, hogy visszagyere.
Tudom. Tudom.
Ti menjetek csak elõre! Megleszek.
Csak kell még egy perc, átgondolni a mondandómat.
Oké.
Nem kértem, hogy gyõzze meg, hogy visszajöjjön.
De én meggyõztem õt.
Sok tanulmányi és rehabilitációs lépést kell még Izzie Stevensnek megtennie,
mielõtt vissza... - Majd maga elmagyarázza neki.
- Sosem mentem volna bele. - Nem követett el bûncselekményt.
Õ egy gyakornok... az én gyakornokom.
Ha... hibáztatni akar valakit, hibáztasson engem!
Nézze, az a lány ma bejön ide, és... és...
és maga beszélni fog vele.
És eszébe fog majd jutni az összes sebész, akit ismer,
akinek egy rossz döntése valakinek a halálához vezetett,
vagy egy végtag elvesztéséhez.
Még inkább, azokra a hibákra fog gondolni,
amiket maga követett el, mikor még fiatal volt, és hülye.
És maga türelmes lesz és megbocsátó.
- Tehát ilyen leszek? - Igen!
- Mert én vagyok a fõnök. - Én csak...
Nézze, nem akartam tiszteletlen lenni, uram. Elnézését kérem!
Ez magának tényleg nagyon személyes.
Nagyon személyes, uram, igen.
Fõnöknek lenni, nem olyan nagy öröm, mint kellene.
Nem, uram.
Ki innen!
Ott térdeltem egy kávétócsa elõtt, amíg õ a kanapén magával játszogatott.
És nem a jó értelmében.
Most épül fel egy mûtétbõl, és te olvastál a mûtét utáni depresszióról.
Õ nem egy beteg. Õ Preston Burke.
Egy nyámnyila.
Velem hozatja a kajáját, az újságot, meg a papucsát, mintha kutya lennék.
- Szia. - Szia.
Veled álmodtam tegnap éjjel.
Tényleg?
Mint csináltam, kávét hoztam neked?
Határozottan nem kávét hoztál.
De a kávé jól esik.
Az udvarlás egy alkalmi meghívással indul egy csésze kávé felett.
Igen?
Szóval, Meredith, volna kedved eljönni velem egy vacsorára ma este?
Milyen volt? Elég alkalmi? Jó volt, nem igaz?
- Szóval randizunk? - Randizunk.
8-ra megyek érted.
- Helló. - Itt jártam a közelben.
Nos, igazából nem. De úgy döntöttem, megérsz egy kitérõt.
Veled álmodtam tegnap éjjel.
- Jó álom volt. - Igen.
- És mit csináltam? - Igen, Mer, mit is csinált?
- Ez mi? - Neked hoztam. Teasüti.
A legjobb a környéken.
Gondoltam, ha megpuhítalak, mielõtt elhívlak ma este egy vacsorára,
akkor igent mondasz.
Vacsorára, ma este? Mit szólsz ehhez?
Ráérsz ma este, Meredith?
Igazából, ma este nem érek rá.
Nos, akkor mit szólsz egy ebédhez? Bejöhetek ide.
Önként vállalod, hogy kórházi kaját eszel?
Imádom az ócska kaját.
- Egy óra? - Itt leszek.
Oké.
Mind a kettõvel álmodtál?
Egy hármast?
Szép. Épp mikor azt hiszem uncsi vagy, feléledsz.
Randizom. És...
ez egy kis nasival jár.
- Szia, Iz. - Szia.
- Megyek a fõnökhöz. - Kiváló.
Újra a játékban, felveszed a kesztyût.
Bocs... késésben vagyok. Majd késõbb összefutunk?
Igen, késõbb.
Izzie visszajött. Ez jó.
Teasüti.
Randizom.
Ha azt lenyúlod, a kezednek annyi!
'reggelt, emberek!
Grey, rendet teszünk. Maga írja meg a zárójelentéseket.
Yang, maga Dr. Shepherddel megy.
Karev, mint mindig, maga Dr. Montgomery- Shepherddel megy a nõgyógy.- ra.
O'Malley, Dr. Torres ma elkérte magát a balesetire.
- Tényleg mosolygott? - Izzie visszatért.
"Dr. Torres elkérte magát."
Mondd el neki, George!
Mondd meg neki, hogy még nem akarsz összeköltözni vele.
És próbáljátok ki a randit! A randi jó móka.
Karev, kész vagyunk?
- Nem unja még? - Nem.
Igazából, szebbé teszi a napomat.
Halló. Halló.
Jól vagy?
Nem. De...
Nem, nem tudok. Most...
Öt perc múlva.
- Keressen valami munkát a gödörben! - Személyes ügy?
Nyomás!
Negyedszer jönnek 3 hónapon belül.
Dr. Karev vagyok. És maga...
Megan Clover. És nem olyan rossz, mint aminek látszik.
Elesett a játszótéren, és sok vér volt, és elég mélynek látszik.
Tudjuk, minek látszik. Csak hogy tudja, tudjuk minek látszik, de ez nem az.
Csak... durván játszott.
Tudják?
Itt vannak a leletei, jó? És elõbbrõl vannak, mint hogy hozzánk került.
Mielõtt magukhoz került?
A nevelõszülei vagyunk.
Õ egy nagyszerû gyerek, csak mindig...
durván játszik. - Ja.
Igaz.
Menjenek, kérem, a nõvérpulthoz, és készíttessenek másolatot a leleteibõl!
Én addig megnézem Megan lábát.
Oké.
Mindjárt jövünk, kicsim. Rendben van?
- Igen. - Oké.
Elég csúnya horzsolást szedtél össze, tudod, ugye?
Megsérült a karod is?
Semmi komoly. Elestem a biciklivel.
Ezek itt tûzõkapcsok? Mi a fene?
- Ezt õk csinálták veled? - Nem!
- Nem! - Ki csinálta ezt neked?
Én.
Nem akartam megint orvoshoz menni, ezért összekapcsoztam. Nem nagy ügy.
Összekapcsoztad a saját karodat?
Nem varrná csak össze simán a lábamat, hogy elmehessünk végre innen?
Nem mész sehova ezekkel az emberekkel. Nem emelnek rád kezet még egyszer.
Nem csináltak semmit. Kérem! Õk a legjobb szüleim eddig.
- Megan. - Õk nem bántanak engem.
Engem nem lehet bántani. Nem hisz nekem?
Vágjon gyomorszájon most!
A kapcsok elég mélyen vannak. Adnom kell neked fájdalomcsillapítót.
Nem kell olyan.
Higgy nekem! Kell az. Meg van dagadva. Úgy fájhat, mint...
Tessék! Most már mehetek?
Még csak nem is fájt?
Szupererõm van, oké?
Tressel úrnak corpus callosotomiája lesz.
Hogy történik ez?
Elmetszünk pár rostot, ami összeköti a jobb agyféltekét a ballal.
Hogy megelõzzük a rohamok átterjedését az egyik agyféltekérõl a másikra.
Jó. Így van.
Apuci megengedi, hogy félbevágják az agyát, mert apuci egy nagy mackó.
Bizony ám.
Nem vágják félbe az agyam, Leanne.
Nyissz! Pont a közepén.
Taylor több mindenre lesz képes, mint most.
Tényleg?
- Naponta ötször van rohamom, Leanne. - Tudom én.
Nem hagysz egyedül a szobában a babával. Azt hiszed nem veszem észre?
Mindig áthívod az anyádat, akárhányszor csak elmész zuhanyozni.
- Nem emiatt. - Azért, mert azt hiszed, veszélyes vagyok a babára.
És az is vagyok.
Nézzék, ha nem biztosak benne, akkor várhatunk.
Képes akarok lenni arra, hogy gondoskodjam a babánkról.
Kérlek, Leanne, már beleegyeztünk.
Kérlek!
Van ez a kislány a gödörbõl.
Tiszta õrült és a nevelõszülei laposra verik.
Ezt õ mondta, vagy maga találta ki?
Teli van zúzódásokkal. Van egy 10 centis vágás a karján, benne tûzõkapcsokkal,
mint a garázsból való tûzõpisztolyból.
- A szülei csinálták? - Nos, azt mondta, magának csinálta.
Meg van gyõzõdve, hogy õ egy szuperhõs és hogy bírja a fájdalmat.
- Hívott szociális munkást? - Már úton vannak.
Oké, hadd beszéljenek a szülõkkel, amíg maga egy hideg tesztet csinál a lányon.
Egy mit?
Jeges víz. Teszt a fájdalomra.
Ez legalább eltereli a figyelmét, amíg a szüleit kikérdezik.
Te kértél engem?
Igen, én.
- Furcsa voltál ma reggel. - Nem voltam...
Nem furcsább, mint reggelente szoktam lenni.
Ez egy csomó embernek nehéz idõszak. A nagy fény...
és a reggeli zsúfoltság a házban. Elég sok ember futkározik arrafelé.
Jó. Van egy komoly esetünk mára.
Örülni fogsz, hogy velem vagy.
Kösz.
Mr. Jasper Hobie.
- Dr. T. - Üdv!
Már hiányzott.
El sem lehet mondani.
Õ Dr. O'Malley. Õ fog ma nekem segíteni.
- Üdv. Hogy van? - Június 12-e, babám.
2,4 mérföld úszás, 112 mérföld kerékpár és aztán egy maratón.
- Ez nem semmi. - Készen állok rá?
A csinos fenekére fogadom, hogy igen.
Imádom ezt a nõt.
Három mûtétje volt tavaly.
Igen, két rotátorköpeny és egy ACL.
Mindegyik Dr. T-vel.
És most egy bokaátültetés?
Több, mint egy évet vártunk az egyezésre.
A bokaizületét egy halott bokaizületével fogjuk pótolni.
- Ki az emberünk? - A donora?
Nem olyan régóta halott, ugye?
Kábé egy hete. Odalent van.
Nocsak. Találkozhatok vele, hogy lerójam tiszteletemet?
Nem hiszem, hogy maguknak sok megbeszélnivalójuk van.
Dr. O'Malley intézi a laborokat.
Találkozott már az emberemmel?
Helló, szuperkölyök.
Hol vannak a szüleim?
Néhány felnõttel beszélgetnek.
Nem vagyok hülye. Egy szociális munkással beszélnek.
Megan...
ez a sok zúzódás, sok vágás mindenfelé, nem normális dolog.
Sokszor keveredek verekedésbe, oké?
Mert erõsebb vagyok, mint sok másik gyerek,
így aztán megvédem a gyengébbeket és a kisebbeket.
Tudod, hogy vékonyka vagy? Mármint nem tartozol a nagyobbak közé.
Igen, de elbírok velük.
Rendben. Tedd bele a kezed!
Miért?
Mert... próbára tesszük a szupererõdet.
Nem hisz nekem? Üssön egyenesen gyomorszájon! Gyerünk!
- Üssön gyomron! - Csak tedd a kezed a vízbe!
Csak tedd bele a kezed!
Én... kihívlak. Te is kihívhatsz engem.
Mi az? Gyerünk!
Mi az? Talán félsz egy kis jégtõl?
Félsz, hogy legyõzlek? Gyerünk!
Háromra.
Egy, kettõ, három.
Húzd ki a kezed, mikor elkezd fájni!
Talán süket? Nem fog fájni.
Csak gondolja végig, oké?
A szuperhõsöknek halottak a szülei, mint nekem.
És mind annyi idõsen jöttek rá, mint most én vagyok,
hogy olyan dolgokat tudnak, amit senki más nem.
Lekésted a gépedet?
Halasztva a rossz idõjárás miatt.
Felhõtlen az ég. Ilyen talán ha kétszer van évente Seattleben.
Igen, de tájfun tombol New Yorkban.
Ülj le! Igyál meg velem valamit!
Nem fogok veled iszogatni.
Dolgozom. A munkahelyemen, nem itt.
Akkor egy kávét, jó?
- Mark... - Joe, hoznál a doktornõnek egy kávét?
És õk azt hiszik, hogy furcsa, hogy bármit megtehetnek,
de nem mondják el senkinek, mert az emberek megrémülnének, ahogy maga is.
Mi a baja?
A rohadt...
Vedd ki onnan a kezed, mielõtt leesik.
Nyugodjon meg!
Nem éreztél semmit? Semmit?
Nem. Soha senki nem hisz nekem.
Mind tegnap a suliban, ez a srác azt mondta, hogy csak felvágok.
Hagytam, hogy 25-ször hasba vágjon, mielõtt elhitte,
és még egyszer egy baseball ütõvel.
Tessék?
Megnézetjük egy kardiológussal, és azután már mehet is.
Minden oké. Õ az én kis srácom.
Jake...
Már majdnem túl vagyunk ezen az egészen.
Még nem vagyunk majdnem túl.
Még elõtte áll egy agymûtétnek, és Isten tudja hány hét felépülésnek.
Igaza van.
Jó tudni, hogy mi vár magukra.
Köszönöm.
Ezt értékelem.
Ja. A felépülés pokoli teher.
Nehezebb lesz magának, mint neki.
Anya velünk marad egy hétig. Talán maradhatna tovább.
Tudja... Kemény dolog a gondoskodás.
Magának kell behozni az újságot, és takarítani a szõnyeget...
Édesem.
És... jeget kér majd csészébe, nem bögrébe. Ennek... sosincs vége.
A gondoskodók a néma áldozatok.
És mikor esik szó róluk?
- Édesem, vedd el a babát! - Soha.
Soha sem hallani róluk.
Mindig az van, hogy "így a beteg, úgy a beteg".
Néma áldozatok.
Drágám, vedd el a babát!
Taylor!
Tudna valaki segíteni, kérem?
A rohama kábé egy percig tartott, és 5 percig tart a post-ictalis szakasz.
- A baba jól van? - Jól.
Ez nem akadályozza meg a mûtétet, szerintem haladhatunk tovább.
Drágám?
Igen. Gondolom, nincs más választásunk.
Rendben, Leanne, mindent megteszek, amit lehet, jó?
Nem lesz egy könnyû séta, de vigyázni fogok rá.
Oké.
Szia, Izzie. Voltál már a fõnöknél?
Még nem.
- Jól vagy? - Igen, jól.
- Mit csináltok ti itt? - Õ mindenkivel randizik egy szóra,
én meg megpróbálom Burke-öt kisegíteni a káoszból.
A fene, lekésem Finnt. Mennem kell.
- Biztos jól vagy? - Igen.
Õ csak játszadozik, míg én feleség lettem.
Hol itt az igazság?
Megmondom, mi van...
Mindketten nagyon élveztük,
akkor és most megint, és...
Szerintem ez egy egészséges dolog.
Mármint, szerintem ez...
egészséges, mármint mindenki számára.
És...
de azt hiszem, hogy amit tettem, csak
egy transzkontinentális hívás volt...
egy hirtelen ötlet...
még nem jelenti, hogy ebbõl ki kellene hoznunk valamit.
Mármint, mi... Hagyd már abba!
- Miért? - Mert nem tudok gondolkodni.
- Jók vagyunk együtt. - Nem vagyunk. Haza kell menned!
- Gyere vissza velem! - Meg vagy õrülve.
Nem megyek vissza...
Nem megyek vissza New Yorkba.
Mert ez csak a szexrõl szólt?
Oké. Na jó...
- Viszlát. - Viszlát.
Stevensnek az irodámban kellett volna lennie fél tízre.
Nem jelentkezett. Meggondolták magukat?
Nem, azt mondta bejön.
Biztos, majd megkeresi magát.
Csinálnunk kell egy CT-t a gyerek hasáról!
Ez a szuperhõs dolog kezd kicsúszni a kezei közül.
Semmi baj nincs azzal, hogy szuperhõsnek hiszi magát.
Én is hittem a télapóban 11 éves koromig.
Tényleg?
És valaha is gyomron vágta a télapó egy baseball ütõvel?
Hé, jók a laborok?
Igen, minden rendben.
Miért lesz egy embernek négy végtagi mûtéte egy évben?
Mert komoly atléta. A teste kemény terheket visel.
Talán a teste nem is bírja.
Tudod te, hány triatlont csinált a fickó végig?
Na jó, 55 éves.
Szerinted egy bokaátültetés és 26 mérföld futás még mindig jó ötlet?
Akkor szerinted nem kellene képessé tennünk járni?
Halálra hajszolja az izületeit, és tõled kéri, hogy tedd rendbe õket.
Tudod, hány csípõprotézist tettem be,
mert arra sem fáradnak, hogy havonta egyszer sétáljanak egyet a ház körül?
Van, hogy valóra tudjuk váltani az álmainkat. Ez nem olyan gyakori.
És ha megtehetjük, meg kell tennünk. Nem gondolod?
De, de.
George, ne aggódj emiatt!
Azt terveztem hazaugrom ebédre.
Nem akarsz jönni?
Callie a sajátjának nevezte a házamat.
Mit akar ezzel?
Ez nem az õ lakása.
Mit csinálsz?
Meredith és Finn.
50, hogy Shepherd felbukkan, és párbajra hívja Finnt.
Beszállhatok 5-el?
Ez nem fogadás. Ez a tejpénz, haver.
Már nevet is, mert vicceset mondhatott, ami valószínûleg nem is volt vicces.
"Ó, kis vicces állatorvos."
A maradék készpénzemet otthon hagytam,
amit nevezhetek is úgy, mert ott lakom. Nem látogató vagyok.
Hé, te egy lúzer vagy.
Kedveled a képregényeket, igaz?
Nem.
Van ez beteg, ez a gyerek. Azt hiszi, hogy szuperhõs.
- Hogy megy ez? - Szuperhõs?
Nos, a szuperhõsök úgy néznek ki, mint bárki más, mint te vagy én.
Talán nem olyanok, akiket az emberek feltétlenül
különlegesnek látnak, talán hétköznap gyalog járnak, de egyszer...
eltalálja õket egy kozmikus sugár, vagy megmarja õket egy radioaktív pók,
és hirtelen, valami, ami ott szunnyadt bennük mindig is,
váratlanul elõtör...
Haver, felejtsd el, hogy kérdeztem!
Már jön is. Már jön is. Oké.
Gyerünk, gyerünk, gyerünk!
Férfiként viseli...
és elsétál.
- Köszönöm. 43... - Visszajön.
Ó, igen. Visszajön.
Add a pénzemet, Mary Jane! Add csak!
Istenem. Ne haragudj emiatt!
- Mi az? - Szia.
- Ebédeltek? - Valójában, igen.
Jó. Tudjátok, bocs a zavarásért, de egy corpus callosotomiára készülök.
- Gondoltam, szeretnél bemosakodni. - Komolyan?
- Mikor? - Gondolom most.
Nézd, ha nem érsz rá, nem gond, de ilyesmi nem minden nap adódik.
Félbevágja egy ember agyát.
Ne haragudj! Gyakornok vagyok és...
tanulnom kell.
Világos, hogy nekem is.
Rendben.
A fene.
- Felhívlak majd este. - Ma este nem érsz rá. Randija lesz.
- Sajnálom, Finn. - Semmi gond, menj!
Minden jót!
- Azt hiszem jövök neked még 50-el. - Igen, azt hiszem.
Jön vagy megy?
Nem tudom.
Én sem.
Ez briliáns volt.
Szerintem is.
Annyira nem, mert most tartozom Finnek még egy randival.
Nem gond. Szüksége is van minden segítségre.
Ez nem könnyû a számára.
Szerinted, esélye sincs?
Szerintem, nem rúghat labdába.
De el kell ismerni, hogy megpróbálja.
Õ itt Mr. Tresselt.
Készítsd elõ!
Azt hittem, hogy operálunk.
4-kor operálunk. Nem foglak csak úgy besegíteni a mûtõbe.
Egy kicsit meg kell érte dolgoznod, igaz?
Mennyi pénzébe fog ez kerülni a szüleimnek?
Ezen nem kellene neked aggódnod.
De ez hülyeség. Semmi bajom.
Hé, üssön gyomorba, ide!
Ne mondogasd az embereknek, hogy üssenek gyomron!
Feküdj le, és ne mozogj!
Melyik szuperbarátod csinálhat ilyet?
Szia, Miranda. Konzíliumot kértél?
Igen. Csak még várjuk a képeket.
Nem láttalak, mióta lenyomtad azt a sok martinit Joenál.
Ja, igen. Az csak... Nos, én... túl vagyok rajta.
Jó.
- Beszéltem róla... - Sok dologról beszéltünk.
- És én nem emlékszem... - Semmire sem.
- Ezek a legjobbak? - Azt hiszem.
Repesztett sebbel jött, de mint akin átment egy úthenger,
és valami elképzelhetetlen fájdalomküszöbe van.
- Szerintem... - Krónikus fájdalom érzéketlenség, igen.
Babákon láttam már. Általában fiatal korban felismerik.
De...
ha egy nevelõszülõi rendszerbe bekerül...
Dr. Bailey, ez meg mi a fene?
Dr. Burke.
- O'Malley, hogy van? - Jól. Hogy van a karja?
Jól, jól. Lassacskán.
Javulgat, tudja.
Ja. Hiányzik mindannyiunknak.
Hiányzik.
Hé, O'Malley.
Stevens odakint áll a kórház elõtt.
Eltartom a jobb féltekét.
Mit akarunk elkerülni? Grey?
A sinus sagittalist igyekszünk kikerülni a retraktorral.
Így igaz. Miért?
Hogy megelõzzük a sinus thrombosist.
Kiváló.
Láttam ma Dr. Burke-öt. Jól nézett ki.
Igen, nagyszerûen néz ki. Találkozott a fõnökkel.
- A szabadságát intézte? - A mit?
A fizetett szabadságát.
A miét?
Már jó ideje állsz idekint.
Egy ideig ott álltam.
- Talán le kellene ülnöd. - Nem akarok leülni.
- Talán akkor is le kellene ülnöd. - Menj be, George!
Izzie, komolyan, ez...
Utálom ezt a menyasszonyos dolgot.
Utálom a képeket az újságban, a fátyolos lánnyal,
és a virágokat, amit úgy szagolgat, mint ha csak elõször dugná oda az orrát,
amikor csak ránéz egy fényképezõgép.
Utálom a koszorúslányos szokást, és a színeket, és
"az abroncs miatt vajon nagyobbnak fog-e látszani a fenekem?"
Utálom az egészet. Soha nem akartam ilyen lenni.
Buta és sekélyes.
Mi a fenéért járnak állandóan ilyen lánydolgok a fejemben?
Izzie...
Meg fogom csinálni, George. Átsétálok azokon az ajtókon.
Csak biztos akarok lenni, hogy mikor a sebészet osztályvezetõje elé állok,
nem esküvõi ruhákon fog az eszem járni.
És ez még pár percbe bele fog telni.
Egy ilyen mûtéttel mindig vele jár a fertõzés veszélye, ha a csont...
Bla-bla-bla, meghalhatok az asztalon.
Hol kell aláírni?
Azt hiszem, még végig kell vennünk a beleegyezõ többi részén is.
A negyedik mûtét egy év alatt... ismerem a szokást.
Mikor visszajövök a csípõmért, akkor majd franciául tájékoztasson!
- Csípõmûtétje lesz? - Õsszel, Patagónia után.
Akar még találkozni az emberével?
Megannek belsõ vérzése van.
Tessék?
Úgy tûnik súlyos sérülések érték a hasát.
Ha azt akarja mondani, hogy mi ütöttük meg, már tízszer mondtuk, tízféleképpen.
A szociális munkás tisztázta magukat, és elnézést a feltételezésér
…