hu Hungarian
Supernatural 1x20 (HDTV.XOR) Hungarian subtitles
Report a problem
Advertisement
Hungarian transcript
- Apa. - Sam.
Ez komolyabb, mint gondolnád. Ott vannak mindenhol.
Ha ez a démon ölte meg Anyát és Jesst, és Apa rátalál, segítenünk kell.
Apának nem kell a segítségünk.
Csak egy hét, és válaszokat kapunk, bosszút állhatunk.
Azt hiszed, nem tisztelem Apát.
- Bocs, hogy felhoztam. - Én tiszteltem õt.
De mindegy, mit tettem, sosem volt elég.
Ezzel mit mondasz? Hogy Apa csalódott benned?
Ha végül megtaláljuk Apát,
nem tudom, egyáltalán akar-e majd látni engem.
Hé! Apa.
Helló, fiúk.
- Szia, Sam. - Szia, Apa.
Ronda egy vita volt, mikor utoljára találkoztunk.
- Igen, uram. - Jó újra látni téged.
Hosszú ideje már.
Apa majdnem meghalt miattunk ott bent.
Nem fognak leállni, újra meg fogják próbálni,
és minket fognak használni, hogy eljussanak hozzá.
Apa sebezhetõ, ha velünk van.
- Részt akarok venni a harcban! - Sammy, a harc csak most kezdõdik!
El kell engedned.
MANNING, COLORADO NAPJAINKBAN
Mr. Elkins?
Mr. Elkins!
Szeretne még egyet?
Igen. Kösz, Beth.
Azt hittem, már elfogták az Unabombert.
Igen, szegény Mr. Elkins teljesen egyedül él a kanyonban.
Minden nap ugyanitt,
a papírjait lapozgatja, kis jegyzeteket készít.
Kedves, idõs ember, csak egy kicsit dilis.
Tessék.
Mit kérnek?
Jack-et mindenkinek. Az üveg maradjon.
- Éhesek? - Vannak terveink vacsorára.
Hozhatok még valamit, Mr. Elkins?
Régóta már.
Meg kell mondjam, öregnek tûnsz.
- Mit akarsz? - Mit gondolsz?
Fenébe!
Tudsz te ennél jobbat is.
Gyerünk, gyerünk!
Szép fegyver.
Persze rajtad nemigen segített.
Fiúk,
ma este helyben eszünk.
SUPERNATURAL - Dead Man's Blood
Rendben, egyetlen nyom sincs egész Nebraskában. Mit találtál?
Végignéztem Wyomingot, Coloradót, Dél-Dakotát.
Itt van: egy iowai nõ háromezer métert zuhant egy repülõbõl, és túlélte.
Inkább úgy hangzik, "ez hihetetlen", mintsem, hogy "alkonyzóna. "
Ja.
Figyelj, mehetnénk tovább kelet felé,
New York, északi rész.
Megállhatnánk megint Sarah-nál, nem?
Dögös csaj, bombázó.
Úgy tûnt, elég jól kijöttök. Mit mondasz?
Nem tudom. Talán valamikor.
De addig is, rengeteg dolgunk van, Dean,
és ezt te is tudod.
Igen, igazad van.
Még mid van?
Egy helyi férfit Coloradóban, Daniel Elkinst,
szétmarcangoltak a házában.
Elkins. Ismerem ezt a nevet.
Nekem nem ismerõs.
Úgy tûnik, a zsaruk nem tudják, mit higgyenek.
Elõször azt mondták, valamiféle medvetámadás,
most meg rablás nyomaira bukkantak.
Ez az! Ezt nézd!
Szerinted ugyanaz az Elkins?
Coloradói a körzetszám.
Látom, a szobalány ma szabadnapos volt.
Sót találtam, rögtön az ajtón belül.
Démon ellen védõ sót,
vagy "hoppá, kiömlött a popcorn" sót?
Láthatóan kört formáz.
Szerinted ez az Elkins közülünk való?
Egész biztos.
Pont úgy néz ki, mint apáé.
Kivéve, hogy a dátumok a hatvanas évekig nyúlnak vissza.
Bármi is támadta meg, úgy tûnik, nem egyedül volt.
Elkins se adta magát könnyen.
Igen.
Találtál valamit?
Nem tudom. Karcolások a padlón.
- Haláltusa jelei? - Talán.
Vagy talán üzenet.
Ismerõs?
Három betû, hat szám,
egy postai levélszekrény helye és kombinációja.
Egy postafióké.
Ahogy Apa is csinálja.
"J.W." Mit gondolsz? John Winchester?
Nem tudom. Ki kéne nyitnunk?
Apa?
Apa, mit keresel itt? Nincs semmi bajod?
Jól vagyok.
Olvastam a hírt Danielrõl. Jöttem, ahogy tudtam.
- Láttalak titeket a házánál. - Miért nem jöttél be, apa?
Tudod jól.
Biztosra kellett mennem, hogy nem követ benneteket
valaki,
vagy valami.
Ha már itt tartunk, jól tüntettétek el a nyomaitokat.
Hát, a legjobbtól tanultunk.
Egy pillanat, eljöttél egész idáig emiatt az Elkins miatt?
Igen. Jó... jó ember volt.
Pokolian sokat tanultam tõle a vadászatról.
Sosem említetted nekünk.
Volt egy...
volt egy nagy veszekedésünk.
Évek óta nem láttam.
Azt meg kéne néznem.
"Ha ezt olvasod, már halott vagyok. "
- A gazember. - Mi az?
- Végig ott volt nála. - Apa, micsoda?
Amikor átkutattátok a házát,
nem láttatok egy fegyvert, egy antik darabot, egy coltot?
Nem láttátok?
Volt ott egy régi tok, de üres volt.
- Náluk van. - Azoknál, akik elkapták Elkinst?
Meg kell találnunk a nyomaikat.
Várj! Azt akarod, hogy veled menjünk?
Ha Elkins az igazat mondja, meg kell találnunk azt a pisztolyt.
- A pisztolyt? Miért? - Mert fontos, azért.
Apa, még azt se tudjuk, mik ezek a lények.
Azok, amiket Daniel Elkins ölt a legjobban,
vámpírok.
Vámpírok? Azt hittem, olyasmi nem létezik.
- Soha nem is említetted õket, apa. - Úgy tudtam, kihaltak.
Úgy tudtam, Elkins és mások kiirtották õket.
Tévedtem.
A legtöbb vámpírlegenda baromság. A kereszt nem állítja meg õket,
a napfény nem öli meg õket,
ahogy egy döfés sem a szívbe.
A vérszomj azonban... az a rész igaz.
A túléléshez friss embervérre van szükségük.
Hajdan emberek voltak,
így hát nem jössz rá, hogy vámpír, csak mikor már túl késõ.
Mind a tied, szivi.
Mi az?
Jól megmutattad a fickónak.
- Milyen fickónak? - Aki fogadott, hogy nem veszed meg az inget.
Imádom ezt az inget.
Vigyázz!
- Mi történt vele? - Hívd a 911-et.
22-es, elhagyatott autó.
Vettem. Lehetséges 207-es. Szükség lesz a helyszínelõkre.
Sam, Dean, indulás.
- Elkaptam egy segélyhívást. - Mi történt?
Egy pár hívta a 911-et. Találtak egy hullát az úttesten.
Mire a zsaruk odaértek, mindenki eltûnt.
A vámpírok voltak.
- Honnan tudod? - Csak kövessetek, rendben?
Vámpírok.
Minden alkalommal viccesebb.
Nem látom be, miért nem mehettünk vele.
Jaj, ne mondd, hogy máris kezdõdik.
Mi kezdõdik?
- Mit tudtál meg? - Õk azok, ahogy gondoltam.
Úgy tûnik, nyugatra tartanak. Kerülnünk kell, hogy beérjük õket.
Hogy lehetsz benne ilyen biztos?
Csak tudni akarom, hogy a jó irányba megyünk-e.
- Igen. - Honnan tudod?
Ezt találtam.
Vámpíragyar.
Nem agyar, fog. A második sor akkor jön elõ, amikor támadnak.
Még valami kérdés?
Tûnjünk el innen! Kezd sötétedni.
És Dean, szedd rendbe a kocsidat, még mielõtt berozsdásodik!
Nem adtam volna oda neked, ha tudom, hogy tönkreteszed.
A vámpírok nyolc-tíz fõs csoportokban tanyáznak,
kisebb csapatokat küldenek levadászni az ételt.
Az áldozatokat a fészkükbe viszik, ahol a csürhe életben tartja õket,
és napokig vagy hetekig lakmároznak belõlük.
Vajon ez történt a 911-es párral is?
Apa valószínûleg így gondolja.
Persze, egyszerûbb lenne, ha megmondaná, mit gondol.
Szóval tényleg kezdõdik.
Mi?
Sam, egész évben apát kerestük.
Most meg kevesebb, mint egy órája vagyunk vele,
és máris piszkálódsz?
Dehogy.
Nézd, örülök, hogy jól van,
és boldog vagyok, hogy mind együtt dolgozunk.
Csak épp úgy bánik velünk, mintha gyerekek lennénk.
Parancsolgat nekünk, Dean.
Elvárja, hogy kérdés nélkül kövessük õt.
Szinte semmit nem árul el nekünk!
- Jó oka van rá. - Miféle oka?
A munkánk!
Nincs idõ vitázni, nincs helye hibának. Az öreg így irányítja a dolgokat.
Ez talán még mûködött, amikor gyerekek voltunk, de többé már nem.
Azok után nem, amiken ketten keresztülmentünk.
Azt mondod, részedrõl rendben, hogy besorolsz mögé,
és hagyod, hogy õ irányítson?
Ha erre van szükség.
Igyál egy sört, haver.
Megnyugtatja az idegeid.
Kösz, nem.
Ugyan már!
Ha eleget iszol, érezni fogom a véredben.
Ez undorító.
No és veled mi a helyzet, szivi?
Ez a beszéd!
Bo! Várd meg Luthert!
Te is hiányoztál, szivi.
Hoztunk ajándékokat!
Õ érdekesnek tûnik.
Õ nem.
Zárjátok be!
Meggondoltam magam. Szolgáljátok ki magatokat!
Ne!
Van még valami.
Ez mind az övék?
Nem. Egy régi barátodtól vannak, Daniel Elkinstõl.
Megéreztem a szagát. Úgy gondoltam, megleplek.
Kate, mit tettél?
- Sokat szenvedett. - Ezt nem lett volna szabad.
Vannak hozzá hasonlók.
Fel fogják ismerni a jeleket, és eljönnek értünk.
- Vigyáznunk kell! - Luther, érted tettem,
azért, amit a családoddal mûvelt.
A bosszú nem sokat ér, ha közben megölnek.
Sajnálom, szívem.
Sajnálom.
Gondoltam, ez talán tetszene.
Akkortájt készíthették, amikor születtél.
- Már láttam korábban. - Elkins ezzel a kezében halt meg.
Tudhatta volna, pisztollyal próbálkozni...
Ez nem egy átlagos pisztoly.
Értem. Oké, megvan.
- Húzódj le a következõ kijáratnál. - Miért?
Mert apa úgy hiszi, megtaláltuk a vámpírok nyomát.
- Hogyan? - Nem tudom. Nem mondta.
Fenébe. Már megint kezdi.
- Mi az isten volt ez? - Beszélnünk kell.
- Mirõl? - Mindenrõl.
Hová megyünk, apa? Mi olyan nagy szám ebben a pisztolyban?
Cseveghetünk majd, ha kinyírtuk az összes vámpírt.
A bátyádnak igaza van, most nincs idõnk erre.
Amikor utoljára láttunk, azt mondtad, túl veszélyes, hogy együtt legyünk.
Most meg hirtelen, a segítségünk kell.
Nyilván valami nagy dolog zajlik, és tudni akarjuk, mi az!
- Vissza a kocsiba! - Nem.
Azt mondtam, vissza a rohadt kocsiba.
Aha, és én nemet mondtam.
Jól van, keményfiú, értettük.
Fáradtak vagyunk, megbeszélhetjük késõbb is.
Sammy, komolyan mondom, gyere.
Ezért léptem le legfõként.
- Mit mondtál? - Hallottál.
Úgy van, te léptél le.
Szükségünk volt rád, a bátyádnak és nekem.
Te mentél el, Sam. Te mentél el!
Te mondtad, hogy "ne gyere vissza", apa.
Te zártad be az ajtót, nem én!
Nem bírtad elviselni, hogy többé nem irányíthatsz!
Elég! Elég! Elég volt!
Hagyjátok abba!
Ez rád is vonatkozik!
Hát ez remek.
Szeretsz kukkolni, mi?
Én is.
Készen állsz, szivi?
Meg fognak ölni?
Olyan magasra röpítelek, ahonnan nincs visszatérés!
Üdv itthon, kisszívem!
- Tudom, mennyi az idõ. - Befelé.
Rohadékok. Hát tényleg nem félnek a naptól?
Nem, a napfény csak annyira fáj nekik, mint egy ronda leégés.
Csak úgy ölheted meg õket, ha levágod a fejüket,
és igen, nappal alszanak,
ami nem jelenti azt, hogy nem ébrednek fel.
Akkor nem a legjobb ötlet csak úgy besétálni, igaz?
Valójában éppen ez a terv.
Apa, ha kell, van egy plusz machétém.
Kösz, de nem fog kelleni.
Ejha!
Akkor
tényleg tudni akartok errõl a coltról?
Igen, uram.
Ez csak egy történet,
egy legenda.
Legalábbis azt hittem.
Sosem hittem benne igazán, amíg el nem olvastam Daniel levelét.
1835-ben, a Halley üstökös idején,
az estén, amikor Alamo elesett,
azt mondják, Samuel Colt készített egy pisztolyt.
Egy különlegeset.
Egy vadásznak készítette,
hozzánk hasonlónak, egy lovasnak.
A történet szerint 13 golyót csinált.
A vadász vagy fél tucatszor használta a pisztolyt,
mielõtt eltûnt, s vele a pisztoly.
Valahogy, Daniel rátette a kezét.
Azt mondják...
azt mondják, ez a pisztoly bármit elpusztít.
Bármit, úgymint természetfeletti bármit?
Mint a démont.
Úgy van, a démont.
Amióta a nyomára bukkantam,
próbálok rájönni, hogyan pusztíthatnám el.
Ha megtaláljuk a fegyvert,
kezünkben a megoldás.
Dean.
Több is van.
Hé!
Segíteni jöttem.
Fiúk, futás!
Apa?
Apa!
Ma estig nem fognak követni.
Ha egy vámpír megérzi a szagod, többé nem rázhatod le.
Most mit tegyünk?
Keressétek meg a legközelebbi ravatalozót!
Nem tarthat ilyen sokáig. Segítenünk kéne.
Dean elintézi.
Sammy!
Igen?
Ezt talán még sosem mondtam el neked,
de a születésed napján tudod mit csináltam?
Nem.
Félretettem neked egy százast egy betétszámlára.
Ugyanezt megtettem a bátyádnak is.
Fõiskolai pénznek szántam,
és minden hónapban hozzátettem még egy százast, amíg...
mindegy, az a lényeg, Sam,
hogy soha nem ezt az életet szántam neked.
Akkor miért dühödtél be annyira, amikor leléptem?
Meg kell értened valamit.
Miután édesanyád elment,
mindenütt csak a gonoszt láttam.
És csak azzal törõdtem, hogy titeket életben tartsalak.
Azt akartam, hogy készen legyetek
mindenre.
Így hát valahol az út során
megszûntem az apátok lenni,
és a kiképzõtisztetekké váltam.
És mikor úgy döntöttél, hogy fõiskolára akarsz menni,
csak arra tudtam gondolni, egyedül arra,
hogy egyedül leszel,
sebezhetõen.
Sammy, sosem gondoltam bele, te mit akarsz.
Képtelen voltam elfogadni a tényt,
hogy te és én
mások vagyunk.
Mi az?
Nem vagyunk mások.
Többé már nem.
Azok után, ami anyuval és Jess-szel történt,
...talán több a közös bennünk, mint bárki másban.
Azt hiszem, igazad van, fiam.
Hé, apa?
Mi történt azzal a fõiskolai pénzzel?
Ráment a lõszerre.
Tyûha!
Ember, ennyi biztonságit egy rakás halott fazonért!
Megszerezted?
Tudjátok, mit kell tenni.
Baj van a kocsival?
Hadd vigyelek el,
elmegyünk hozzám.
Inkább kihagyom.
Általában meghúzom a határt a nekrofíliánál.
Idáig leginkább csak a második randin szoktam eljutni.
Tudod, szórakozhatnánk egyet.
Mindig szeretek új barátokat megismerni.
Ó, bocsi.
Nem szoktam túl sokáig együtt maradni egy csajjal,
végképp nem az örökkévalóságig.
Fenébe.
- Még csak nem is szúr. - Adj neki idõt, kedvesem.
A nyilat halott ember vérébe mártottuk.
Olyan az nektek, mint a méreg, nemde?
Pakoljátok fel. Ezt majd én elintézem.
Dobjátok a tûzbe.
Sáfrány, borzszõr, káposzta és trilium,
elnyomja a szagunkat, amíg el nem készülünk.
- Büdös egy cucc. - Hát, ez a lényeg.
Poroljátok be a ruhátokat, és akkor talán nem leplezõdtök le.
Biztos, hogy eljönnek a lányért?
Biztos. A vámpírok örök idõkre kelnek egybe.
Õ többet jelent a vezér számára, mint a fegyver,
de a vérmérgezés hamarosan elmúlik,
- szóval nincs sok idõtök. - Fél óra megteszi.
Utána tûnjetek el a környékrõl, amilyen gyorsan csak tudtok.
De...
Nem intézheted el mindegyiket egymagad.
Nálam lesz a lány, és a colt.
De azután találkozunk valahol, ugye?
Együtt használjuk a pisztolyt?
Megint itt hagysz minket, ugye?
Még mindig egyedül akarsz a démon után menni?
Tudod, nem értelek.
- Nem bánhatsz így velünk. - Hogyan?
- Gyerekként. - A gyerekeim vagytok.
Próbállak megvédeni titeket.
Apa, minden tisztelettel, de ez egy nagy rakás szar.
Tessék?
Tudod, hogy Sammy és én miket vadásztunk.
A pokolba, te magad küldtél el minket pár vadászatra.
Annyira mégse aggódhatsz az épségünk miatt.
- Az nem ugyanaz, Dean. - Akkor meg mi?
Miért akarsz minket kihagyni a nagy harcból?
Ez a démon...
ez egy igazi rohadék.
Nem tehetem, amit kell, ha titeket kell életben tartsalak.
- Vagyis nem lehetsz olyan vakmerõ. - Nézzétek,
nem biztos, hogy egy darabban kikerülök ebbõl a harcból.
Anyátok halála
kis híján megölt.
Nem nézhetem végig a gyerekeim halálát is.
Nem fogom.
És mi lesz, ha te halsz meg? Apa, mi lesz, ha meghalsz,
miközben mi meg tudtuk volna akadályozni?
Tudod, gondolkoztam.
Azt hiszem, Sammynek ebben igaza van,
ezt együtt kéne végigcsinálnunk.
Erõsebbek vagyunk családként, apa, és ezt te is tudod.
Kifutunk az idõbõl.
Tegyétek a dolgotok, aztán hagyjátok el a terepet.
Ez parancs.
Van valami nyoma annak a háromnak?
Nem. Valami más.
- Mi? - Luther, levágták Hank fejét.
És Kate?
Nem tudom, nem volt ott.
Most mit tegyünk?
Ez csak egy furgon az országúton.
Kate.
A furgonon van!
Hu!
Mondtam, hogy visszajövök.
Kifelé!
Ki vagy te?
A nevem Winchester.
- Hol vannak a barátaid? - Megtisztítják a fészkedet.
Hol van Kate?
Gyere, kedvesem!
Kate, jól vagy?
Halott ember vére.
Te rohadék!
A coltot akarom, Elkins pisztolyát.
Csere.
Csak errõl van szó?
Mármint, nem lõhetsz le mindannyiunkat!
- Megölünk. - Ó, nem miattatok kell.
Másnak tartogatom.
Tegyétek le a coltot, vagy a lányon a sor.
Rendben.
Csak ne bántsd!
Hátra!
Távolabb!
Szép volt. Majdnem megcsináltad.
Megállj, vagy eltöröm a nyakát!
Tedd le a kardot!
Emberek.
Miért nem tudtok békén hagyni minket?
Ugyanannyi jogunk van élni, mint nektek.
Nem hinném.
Luther!
Kate, ne!
Fiúk!
Igen, uram?
Egy közvetlen parancsot szegtetek meg odakint.
- Igen, uram. - De megmentettünk.
- Igazad van. - Tényleg?
A frászt hozza rám.
Csak ti maradtatok nekem,
de úgy tûnik, családként tényleg erõsebbek vagyunk.
Szóval,
elkapjuk ezt a rohadékot.
Együtt.
- Igen, uram. - Igen, uram.
Fordította: Gaines (köszönet Donnie-nak!)
Ez komolyabb, mint gondolnád. Ott vannak mindenhol.
Ha ez a démon ölte meg Anyát és Jesst, és Apa rátalál, segítenünk kell.
Apának nem kell a segítségünk.
Csak egy hét, és válaszokat kapunk, bosszút állhatunk.
Azt hiszed, nem tisztelem Apát.
- Bocs, hogy felhoztam. - Én tiszteltem õt.
De mindegy, mit tettem, sosem volt elég.
Ezzel mit mondasz? Hogy Apa csalódott benned?
Ha végül megtaláljuk Apát,
nem tudom, egyáltalán akar-e majd látni engem.
Hé! Apa.
Helló, fiúk.
- Szia, Sam. - Szia, Apa.
Ronda egy vita volt, mikor utoljára találkoztunk.
- Igen, uram. - Jó újra látni téged.
Hosszú ideje már.
Apa majdnem meghalt miattunk ott bent.
Nem fognak leállni, újra meg fogják próbálni,
és minket fognak használni, hogy eljussanak hozzá.
Apa sebezhetõ, ha velünk van.
- Részt akarok venni a harcban! - Sammy, a harc csak most kezdõdik!
El kell engedned.
MANNING, COLORADO NAPJAINKBAN
Mr. Elkins?
Mr. Elkins!
Szeretne még egyet?
Igen. Kösz, Beth.
Azt hittem, már elfogták az Unabombert.
Igen, szegény Mr. Elkins teljesen egyedül él a kanyonban.
Minden nap ugyanitt,
a papírjait lapozgatja, kis jegyzeteket készít.
Kedves, idõs ember, csak egy kicsit dilis.
Tessék.
Mit kérnek?
Jack-et mindenkinek. Az üveg maradjon.
- Éhesek? - Vannak terveink vacsorára.
Hozhatok még valamit, Mr. Elkins?
Régóta már.
Meg kell mondjam, öregnek tûnsz.
- Mit akarsz? - Mit gondolsz?
Fenébe!
Tudsz te ennél jobbat is.
Gyerünk, gyerünk!
Szép fegyver.
Persze rajtad nemigen segített.
Fiúk,
ma este helyben eszünk.
SUPERNATURAL - Dead Man's Blood
Rendben, egyetlen nyom sincs egész Nebraskában. Mit találtál?
Végignéztem Wyomingot, Coloradót, Dél-Dakotát.
Itt van: egy iowai nõ háromezer métert zuhant egy repülõbõl, és túlélte.
Inkább úgy hangzik, "ez hihetetlen", mintsem, hogy "alkonyzóna. "
Ja.
Figyelj, mehetnénk tovább kelet felé,
New York, északi rész.
Megállhatnánk megint Sarah-nál, nem?
Dögös csaj, bombázó.
Úgy tûnt, elég jól kijöttök. Mit mondasz?
Nem tudom. Talán valamikor.
De addig is, rengeteg dolgunk van, Dean,
és ezt te is tudod.
Igen, igazad van.
Még mid van?
Egy helyi férfit Coloradóban, Daniel Elkinst,
szétmarcangoltak a házában.
Elkins. Ismerem ezt a nevet.
Nekem nem ismerõs.
Úgy tûnik, a zsaruk nem tudják, mit higgyenek.
Elõször azt mondták, valamiféle medvetámadás,
most meg rablás nyomaira bukkantak.
Ez az! Ezt nézd!
Szerinted ugyanaz az Elkins?
Coloradói a körzetszám.
Látom, a szobalány ma szabadnapos volt.
Sót találtam, rögtön az ajtón belül.
Démon ellen védõ sót,
vagy "hoppá, kiömlött a popcorn" sót?
Láthatóan kört formáz.
Szerinted ez az Elkins közülünk való?
Egész biztos.
Pont úgy néz ki, mint apáé.
Kivéve, hogy a dátumok a hatvanas évekig nyúlnak vissza.
Bármi is támadta meg, úgy tûnik, nem egyedül volt.
Elkins se adta magát könnyen.
Igen.
Találtál valamit?
Nem tudom. Karcolások a padlón.
- Haláltusa jelei? - Talán.
Vagy talán üzenet.
Ismerõs?
Három betû, hat szám,
egy postai levélszekrény helye és kombinációja.
Egy postafióké.
Ahogy Apa is csinálja.
"J.W." Mit gondolsz? John Winchester?
Nem tudom. Ki kéne nyitnunk?
Apa?
Apa, mit keresel itt? Nincs semmi bajod?
Jól vagyok.
Olvastam a hírt Danielrõl. Jöttem, ahogy tudtam.
- Láttalak titeket a házánál. - Miért nem jöttél be, apa?
Tudod jól.
Biztosra kellett mennem, hogy nem követ benneteket
valaki,
vagy valami.
Ha már itt tartunk, jól tüntettétek el a nyomaitokat.
Hát, a legjobbtól tanultunk.
Egy pillanat, eljöttél egész idáig emiatt az Elkins miatt?
Igen. Jó... jó ember volt.
Pokolian sokat tanultam tõle a vadászatról.
Sosem említetted nekünk.
Volt egy...
volt egy nagy veszekedésünk.
Évek óta nem láttam.
Azt meg kéne néznem.
"Ha ezt olvasod, már halott vagyok. "
- A gazember. - Mi az?
- Végig ott volt nála. - Apa, micsoda?
Amikor átkutattátok a házát,
nem láttatok egy fegyvert, egy antik darabot, egy coltot?
Nem láttátok?
Volt ott egy régi tok, de üres volt.
- Náluk van. - Azoknál, akik elkapták Elkinst?
Meg kell találnunk a nyomaikat.
Várj! Azt akarod, hogy veled menjünk?
Ha Elkins az igazat mondja, meg kell találnunk azt a pisztolyt.
- A pisztolyt? Miért? - Mert fontos, azért.
Apa, még azt se tudjuk, mik ezek a lények.
Azok, amiket Daniel Elkins ölt a legjobban,
vámpírok.
Vámpírok? Azt hittem, olyasmi nem létezik.
- Soha nem is említetted õket, apa. - Úgy tudtam, kihaltak.
Úgy tudtam, Elkins és mások kiirtották õket.
Tévedtem.
A legtöbb vámpírlegenda baromság. A kereszt nem állítja meg õket,
a napfény nem öli meg õket,
ahogy egy döfés sem a szívbe.
A vérszomj azonban... az a rész igaz.
A túléléshez friss embervérre van szükségük.
Hajdan emberek voltak,
így hát nem jössz rá, hogy vámpír, csak mikor már túl késõ.
Mind a tied, szivi.
Mi az?
Jól megmutattad a fickónak.
- Milyen fickónak? - Aki fogadott, hogy nem veszed meg az inget.
Imádom ezt az inget.
Vigyázz!
- Mi történt vele? - Hívd a 911-et.
22-es, elhagyatott autó.
Vettem. Lehetséges 207-es. Szükség lesz a helyszínelõkre.
Sam, Dean, indulás.
- Elkaptam egy segélyhívást. - Mi történt?
Egy pár hívta a 911-et. Találtak egy hullát az úttesten.
Mire a zsaruk odaértek, mindenki eltûnt.
A vámpírok voltak.
- Honnan tudod? - Csak kövessetek, rendben?
Vámpírok.
Minden alkalommal viccesebb.
Nem látom be, miért nem mehettünk vele.
Jaj, ne mondd, hogy máris kezdõdik.
Mi kezdõdik?
- Mit tudtál meg? - Õk azok, ahogy gondoltam.
Úgy tûnik, nyugatra tartanak. Kerülnünk kell, hogy beérjük õket.
Hogy lehetsz benne ilyen biztos?
Csak tudni akarom, hogy a jó irányba megyünk-e.
- Igen. - Honnan tudod?
Ezt találtam.
Vámpíragyar.
Nem agyar, fog. A második sor akkor jön elõ, amikor támadnak.
Még valami kérdés?
Tûnjünk el innen! Kezd sötétedni.
És Dean, szedd rendbe a kocsidat, még mielõtt berozsdásodik!
Nem adtam volna oda neked, ha tudom, hogy tönkreteszed.
A vámpírok nyolc-tíz fõs csoportokban tanyáznak,
kisebb csapatokat küldenek levadászni az ételt.
Az áldozatokat a fészkükbe viszik, ahol a csürhe életben tartja õket,
és napokig vagy hetekig lakmároznak belõlük.
Vajon ez történt a 911-es párral is?
Apa valószínûleg így gondolja.
Persze, egyszerûbb lenne, ha megmondaná, mit gondol.
Szóval tényleg kezdõdik.
Mi?
Sam, egész évben apát kerestük.
Most meg kevesebb, mint egy órája vagyunk vele,
és máris piszkálódsz?
Dehogy.
Nézd, örülök, hogy jól van,
és boldog vagyok, hogy mind együtt dolgozunk.
Csak épp úgy bánik velünk, mintha gyerekek lennénk.
Parancsolgat nekünk, Dean.
Elvárja, hogy kérdés nélkül kövessük õt.
Szinte semmit nem árul el nekünk!
- Jó oka van rá. - Miféle oka?
A munkánk!
Nincs idõ vitázni, nincs helye hibának. Az öreg így irányítja a dolgokat.
Ez talán még mûködött, amikor gyerekek voltunk, de többé már nem.
Azok után nem, amiken ketten keresztülmentünk.
Azt mondod, részedrõl rendben, hogy besorolsz mögé,
és hagyod, hogy õ irányítson?
Ha erre van szükség.
Igyál egy sört, haver.
Megnyugtatja az idegeid.
Kösz, nem.
Ugyan már!
Ha eleget iszol, érezni fogom a véredben.
Ez undorító.
No és veled mi a helyzet, szivi?
Ez a beszéd!
Bo! Várd meg Luthert!
Te is hiányoztál, szivi.
Hoztunk ajándékokat!
Õ érdekesnek tûnik.
Õ nem.
Zárjátok be!
Meggondoltam magam. Szolgáljátok ki magatokat!
Ne!
Van még valami.
Ez mind az övék?
Nem. Egy régi barátodtól vannak, Daniel Elkinstõl.
Megéreztem a szagát. Úgy gondoltam, megleplek.
Kate, mit tettél?
- Sokat szenvedett. - Ezt nem lett volna szabad.
Vannak hozzá hasonlók.
Fel fogják ismerni a jeleket, és eljönnek értünk.
- Vigyáznunk kell! - Luther, érted tettem,
azért, amit a családoddal mûvelt.
A bosszú nem sokat ér, ha közben megölnek.
Sajnálom, szívem.
Sajnálom.
Gondoltam, ez talán tetszene.
Akkortájt készíthették, amikor születtél.
- Már láttam korábban. - Elkins ezzel a kezében halt meg.
Tudhatta volna, pisztollyal próbálkozni...
Ez nem egy átlagos pisztoly.
Értem. Oké, megvan.
- Húzódj le a következõ kijáratnál. - Miért?
Mert apa úgy hiszi, megtaláltuk a vámpírok nyomát.
- Hogyan? - Nem tudom. Nem mondta.
Fenébe. Már megint kezdi.
- Mi az isten volt ez? - Beszélnünk kell.
- Mirõl? - Mindenrõl.
Hová megyünk, apa? Mi olyan nagy szám ebben a pisztolyban?
Cseveghetünk majd, ha kinyírtuk az összes vámpírt.
A bátyádnak igaza van, most nincs idõnk erre.
Amikor utoljára láttunk, azt mondtad, túl veszélyes, hogy együtt legyünk.
Most meg hirtelen, a segítségünk kell.
Nyilván valami nagy dolog zajlik, és tudni akarjuk, mi az!
- Vissza a kocsiba! - Nem.
Azt mondtam, vissza a rohadt kocsiba.
Aha, és én nemet mondtam.
Jól van, keményfiú, értettük.
Fáradtak vagyunk, megbeszélhetjük késõbb is.
Sammy, komolyan mondom, gyere.
Ezért léptem le legfõként.
- Mit mondtál? - Hallottál.
Úgy van, te léptél le.
Szükségünk volt rád, a bátyádnak és nekem.
Te mentél el, Sam. Te mentél el!
Te mondtad, hogy "ne gyere vissza", apa.
Te zártad be az ajtót, nem én!
Nem bírtad elviselni, hogy többé nem irányíthatsz!
Elég! Elég! Elég volt!
Hagyjátok abba!
Ez rád is vonatkozik!
Hát ez remek.
Szeretsz kukkolni, mi?
Én is.
Készen állsz, szivi?
Meg fognak ölni?
Olyan magasra röpítelek, ahonnan nincs visszatérés!
Üdv itthon, kisszívem!
- Tudom, mennyi az idõ. - Befelé.
Rohadékok. Hát tényleg nem félnek a naptól?
Nem, a napfény csak annyira fáj nekik, mint egy ronda leégés.
Csak úgy ölheted meg õket, ha levágod a fejüket,
és igen, nappal alszanak,
ami nem jelenti azt, hogy nem ébrednek fel.
Akkor nem a legjobb ötlet csak úgy besétálni, igaz?
Valójában éppen ez a terv.
Apa, ha kell, van egy plusz machétém.
Kösz, de nem fog kelleni.
Ejha!
Akkor
tényleg tudni akartok errõl a coltról?
Igen, uram.
Ez csak egy történet,
egy legenda.
Legalábbis azt hittem.
Sosem hittem benne igazán, amíg el nem olvastam Daniel levelét.
1835-ben, a Halley üstökös idején,
az estén, amikor Alamo elesett,
azt mondják, Samuel Colt készített egy pisztolyt.
Egy különlegeset.
Egy vadásznak készítette,
hozzánk hasonlónak, egy lovasnak.
A történet szerint 13 golyót csinált.
A vadász vagy fél tucatszor használta a pisztolyt,
mielõtt eltûnt, s vele a pisztoly.
Valahogy, Daniel rátette a kezét.
Azt mondják...
azt mondják, ez a pisztoly bármit elpusztít.
Bármit, úgymint természetfeletti bármit?
Mint a démont.
Úgy van, a démont.
Amióta a nyomára bukkantam,
próbálok rájönni, hogyan pusztíthatnám el.
Ha megtaláljuk a fegyvert,
kezünkben a megoldás.
Dean.
Több is van.
Hé!
Segíteni jöttem.
Fiúk, futás!
Apa?
Apa!
Ma estig nem fognak követni.
Ha egy vámpír megérzi a szagod, többé nem rázhatod le.
Most mit tegyünk?
Keressétek meg a legközelebbi ravatalozót!
Nem tarthat ilyen sokáig. Segítenünk kéne.
Dean elintézi.
Sammy!
Igen?
Ezt talán még sosem mondtam el neked,
de a születésed napján tudod mit csináltam?
Nem.
Félretettem neked egy százast egy betétszámlára.
Ugyanezt megtettem a bátyádnak is.
Fõiskolai pénznek szántam,
és minden hónapban hozzátettem még egy százast, amíg...
mindegy, az a lényeg, Sam,
hogy soha nem ezt az életet szántam neked.
Akkor miért dühödtél be annyira, amikor leléptem?
Meg kell értened valamit.
Miután édesanyád elment,
mindenütt csak a gonoszt láttam.
És csak azzal törõdtem, hogy titeket életben tartsalak.
Azt akartam, hogy készen legyetek
mindenre.
Így hát valahol az út során
megszûntem az apátok lenni,
és a kiképzõtisztetekké váltam.
És mikor úgy döntöttél, hogy fõiskolára akarsz menni,
csak arra tudtam gondolni, egyedül arra,
hogy egyedül leszel,
sebezhetõen.
Sammy, sosem gondoltam bele, te mit akarsz.
Képtelen voltam elfogadni a tényt,
hogy te és én
mások vagyunk.
Mi az?
Nem vagyunk mások.
Többé már nem.
Azok után, ami anyuval és Jess-szel történt,
...talán több a közös bennünk, mint bárki másban.
Azt hiszem, igazad van, fiam.
Hé, apa?
Mi történt azzal a fõiskolai pénzzel?
Ráment a lõszerre.
Tyûha!
Ember, ennyi biztonságit egy rakás halott fazonért!
Megszerezted?
Tudjátok, mit kell tenni.
Baj van a kocsival?
Hadd vigyelek el,
elmegyünk hozzám.
Inkább kihagyom.
Általában meghúzom a határt a nekrofíliánál.
Idáig leginkább csak a második randin szoktam eljutni.
Tudod, szórakozhatnánk egyet.
Mindig szeretek új barátokat megismerni.
Ó, bocsi.
Nem szoktam túl sokáig együtt maradni egy csajjal,
végképp nem az örökkévalóságig.
Fenébe.
- Még csak nem is szúr. - Adj neki idõt, kedvesem.
A nyilat halott ember vérébe mártottuk.
Olyan az nektek, mint a méreg, nemde?
Pakoljátok fel. Ezt majd én elintézem.
Dobjátok a tûzbe.
Sáfrány, borzszõr, káposzta és trilium,
elnyomja a szagunkat, amíg el nem készülünk.
- Büdös egy cucc. - Hát, ez a lényeg.
Poroljátok be a ruhátokat, és akkor talán nem leplezõdtök le.
Biztos, hogy eljönnek a lányért?
Biztos. A vámpírok örök idõkre kelnek egybe.
Õ többet jelent a vezér számára, mint a fegyver,
de a vérmérgezés hamarosan elmúlik,
- szóval nincs sok idõtök. - Fél óra megteszi.
Utána tûnjetek el a környékrõl, amilyen gyorsan csak tudtok.
De...
Nem intézheted el mindegyiket egymagad.
Nálam lesz a lány, és a colt.
De azután találkozunk valahol, ugye?
Együtt használjuk a pisztolyt?
Megint itt hagysz minket, ugye?
Még mindig egyedül akarsz a démon után menni?
Tudod, nem értelek.
- Nem bánhatsz így velünk. - Hogyan?
- Gyerekként. - A gyerekeim vagytok.
Próbállak megvédeni titeket.
Apa, minden tisztelettel, de ez egy nagy rakás szar.
Tessék?
Tudod, hogy Sammy és én miket vadásztunk.
A pokolba, te magad küldtél el minket pár vadászatra.
Annyira mégse aggódhatsz az épségünk miatt.
- Az nem ugyanaz, Dean. - Akkor meg mi?
Miért akarsz minket kihagyni a nagy harcból?
Ez a démon...
ez egy igazi rohadék.
Nem tehetem, amit kell, ha titeket kell életben tartsalak.
- Vagyis nem lehetsz olyan vakmerõ. - Nézzétek,
nem biztos, hogy egy darabban kikerülök ebbõl a harcból.
Anyátok halála
kis híján megölt.
Nem nézhetem végig a gyerekeim halálát is.
Nem fogom.
És mi lesz, ha te halsz meg? Apa, mi lesz, ha meghalsz,
miközben mi meg tudtuk volna akadályozni?
Tudod, gondolkoztam.
Azt hiszem, Sammynek ebben igaza van,
ezt együtt kéne végigcsinálnunk.
Erõsebbek vagyunk családként, apa, és ezt te is tudod.
Kifutunk az idõbõl.
Tegyétek a dolgotok, aztán hagyjátok el a terepet.
Ez parancs.
Van valami nyoma annak a háromnak?
Nem. Valami más.
- Mi? - Luther, levágták Hank fejét.
És Kate?
Nem tudom, nem volt ott.
Most mit tegyünk?
Ez csak egy furgon az országúton.
Kate.
A furgonon van!
Hu!
Mondtam, hogy visszajövök.
Kifelé!
Ki vagy te?
A nevem Winchester.
- Hol vannak a barátaid? - Megtisztítják a fészkedet.
Hol van Kate?
Gyere, kedvesem!
Kate, jól vagy?
Halott ember vére.
Te rohadék!
A coltot akarom, Elkins pisztolyát.
Csere.
Csak errõl van szó?
Mármint, nem lõhetsz le mindannyiunkat!
- Megölünk. - Ó, nem miattatok kell.
Másnak tartogatom.
Tegyétek le a coltot, vagy a lányon a sor.
Rendben.
Csak ne bántsd!
Hátra!
Távolabb!
Szép volt. Majdnem megcsináltad.
Megállj, vagy eltöröm a nyakát!
Tedd le a kardot!
Emberek.
Miért nem tudtok békén hagyni minket?
Ugyanannyi jogunk van élni, mint nektek.
Nem hinném.
Luther!
Kate, ne!
Fiúk!
Igen, uram?
Egy közvetlen parancsot szegtetek meg odakint.
- Igen, uram. - De megmentettünk.
- Igazad van. - Tényleg?
A frászt hozza rám.
Csak ti maradtatok nekem,
de úgy tûnik, családként tényleg erõsebbek vagyunk.
Szóval,
elkapjuk ezt a rohadékot.
Együtt.
- Igen, uram. - Igen, uram.
Fordította: Gaines (köszönet Donnie-nak!)