YouSub

hu Hungarian

Supernatural 1x14 (HDTV.LOL) Hungarian subtitles

0 downloads · 426 lines · added Mar 2, 2011

Report a problem
What's wrong?
Advertisement

Hungarian transcript

Az elõzõ részek tartalmából Apa?
Sam! Ez komolyabb, mint gondolnád. Ott vannak mindenhol.
Szerintem azt akarja, hogy folytassuk, amit õ abbahagyott.
Tudod, megmenteni az embereket, lényeket elkapni. Ez családi ügy.
Meg kell találnom apát.
Megálmodtam Jessica halálát. Azelõtt, hogy megtörtént.
Légy óvatos! A szellemeket vonzza az érzékszerveken túli érzékelés.
Mondtam, ez más! Néha vannak megérzéseim, meg furcsa álmaim.
Minden embernek vannak furcsa álmai.
Vannak ezek a rémálmaim... És néha valóra válnak.
Néha mi?
Valaki segítsen!
Segítség!
Dean...
Dean! 
Mit csinálsz te az éjszaka közepén?!
Mennünk kell.
- Mi van veled? - Mennünk kell! Most, azonnal!
McCreedy. McCreedy nyomozó, jelvényszám 15A. Kaptam egy 480-as bejelentést.
Szeretném tudni, ki a tulajdonosa az MF-6037 rendszámú, michigani Sedannak.
- Várok, de siessen! - Sammy, nyugi! Biztos csak egy sima rémálom volt.
- Ja, persze... - Komolyan mondom. Tudod,
egy normális, mindennapi, 'meztelenül az osztályban' rémálom.
Nem fog egyezni a rendszám, meglátod!
Ez másmilyen volt, Dean. Valóságos.
Mint amikor a házunkról és Jessicáról álmodtam.
Igen, de annak volt értelme. A mi házunkról, a te barátnõdrõl volt szó.
De ezt a pasit még soha nem láttad, ugye?
- Nem. - Nem, ez az!
Miért lennének elõérzeteid valami hapsiról Michiganben?
- Nem tudom. - Én sem.
Igen, itt vagyok!
Jim Miller. Saginaw, Michigan. Az utcát is meg tudja mondani?
Leírtam. Köszönöm!
Egyezik. Milyen messze vagyunk?
- Saginaw-tól? - Néhány órányira.
Taposs bele!
SUPERNATURAL - Nightmare
- Mi történt? - Öngyilkosság. Nem tudom elhinni...
- Ismerte? - Minden vasárnap láttam a Szent Ágostonban.
Pedig olyan normálisnak tûnik... tûnt.
- Sose lehet tudni, hogy mi zajlik zárt ajtók mögött. - Tényleg nem.
- Mit mondanak, hogyan történt? - Azt hallottam, a garázsban találtak rá.
Bezárkózott a kocsijába, járó motorral.
- Tudja, hogy mikor találták meg? - Csak 1-2 órával ezelõtt.
Szegény családja! El sem tudom képzelni, min mehetnek keresztül.
- Sam, siettünk, ahogy csak tudtunk. - Nem voltunk elég gyorsak.
Ennek így semmi értelme.
Miért vannak látomásaim, ha esélyem sincs, hogy megakadályozzam õket?
Nem tudom.
Szóval, szerinted mi ölte meg?
Talán tényleg öngyilkosság volt.
Tudod, lehet, hogy nincs is itt semmi természetfeletti.
Hidd el, én végignézetem. Valami megölte, Dean.
- Valami bezárta oda. - De mi?
- Kísértet vagy kopogó szellem, mi? - Nem tudom, mi volt.
Nem tudom, miért vannak ezek az álmaim. Fogalmam sincs, hogy mi történik.
Mi van?
Semmi, haver, csak aggódom miattad.
- Ne nézz így rám! - Nem nézek rád sehogy.
- Bár, be kell vallanom, szarul nézel ki. - Kedves vagy, köszi.
Na, gyere, majd holnap folytatjuk.
Megnézzük a házat és beszélünk a családdal.
Dean, láttad õket, összeomlottak. Nem akarnak majd beszélni velünk.
Igen, igazad van.
De azt hiszem, tudom, kivel akarnak.
Kivel?
Ennél mélyebbre még nem süllyedtünk.
Jó napot! Simmons atya vagyok, õ pedig Frehley atya.
Segédlelkészek vagyunk a Szent Ágoston templomból. Bejöhetünk?
Köszönjük!
Fogadja részvétünket!
Az ilyen nehéz idõkben van szükségünk leginkább az Úr segítségére.
Nézze, ha most ezt az "Úrnak tervei vannak" dumát akarja lökni, hát jó.
De ne nekem! A bátyám halott.
Roger, kérlek!
Elnézést!
Elnézést kérek a sógorom miatt. Nagyon feldúlta Jim halála.
- Megkínálhatom önöket egy kávéval? - Az nagyszerû lenne.
Nagyon köszönöm, hogy eljöttek.
A templom támogatása nagyon sokat jelent most.
Természetesen. Elvégre mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
- Mi van? - Fogd vissza magad, atyám.
Ms. Miller, kezelték valamikor a férjét depresszióval?
Nem, semmi ilyesmi.
Voltak hullámvölgyeink, mint mindenkinek, de boldogok voltunk.
Egyszerûen nem értem, hogyan tehette ezt Jim.
Sajnálom, hogy így kellett rátalálnia.
Valójában a fiunk, Max...
Õ találta meg.
Nem bánná, ha beszélnék vele?
Köszönöm, atyám!
Max? Szia, én Sam vagyok.
Ms. Miller, gyönyörû a házuk.
Mióta laknak itt?
Körülbelül öt éve költöztünk ide.
Csak az a baj ezekkel a régi házakkal, hogy
biztosan nagyon sok fejfájást okoznak.
Mire gondol?
Nos, különös vízszivárgás, áramszünet,
nyugtalanító hangok az éjszaka közepén, ilyesmik.
Nem, semmi ilyesmi. Minden tökéletes.
- Használhatom a mosdót? - Persze. A lépcsõforduló után van.
Milyen volt az édesapád?
Mint egy szokványos apa.
És most itthon laksz?
Igen. Próbálok gyûjteni az iskolára, de elég nehéz.
Tehát, amikor megtaláltad az édesapád...
Felébredtem. Hallottam, hogy jár a motor.
Nem tudom, hogy miért tette.
Tudom, hogy nehéz elveszíteni az egyik szülõdet,
fõleg úgy, hogy nincsenek válaszaid.
- Valami? - Semmi.
- Na, mit találtál? - Egy nagy rakás semmit!
Semmi rossz nem történt a Miller házban, mióta megépült.
- És mi a helyzet a területtel? - Nem volt temetõ, se csatamezõ,
nem éltek törzsek, semmi rossz nem történt a területen, vagy a közelben.
Haver, mondtam, hogy leellenõriztem az egész házat.
Nem voltak hideg helyek, kénszag, semmi.
És a család szerint minden rendben van?
Ha lett volna egy démon vagy kopogó szellem a házban,
szerinted nem tûnt volna fel nekik valami?
Az infrás hõszkennerrel sem találtam semmit.
Akkor szerinted Jim Miller tényleg öngyilkos lett?
És az álmom csak valami furcsa véletlen?
Nem tudom. De az biztos, hogy semmi természetfeletti nincs abban a házban.
Lehet. De, tudod... talán semmi köze az egésznek a házhoz.
Talán, csak... te jó ég... talán valami más módon kapcsolódik Jimhez.
Mi van veled?
- A fejem! - Sam?
Hé! Hé!
Mi a baj? Mondj valamit!
Megint megtörténik. Valami meg fogja ölni Roger Millert!
Roger Miller.
Nem, csak a címet, kérem.
Rendben, köszönöm!
450 West Grove, 1120-as lakás.
- Jól vagy? - Igen.
Ha hánynod kell, félre állok, nem akarom, hogy a kárpitra...
- Jól vagyok! - Jó... - Csak vezess! - Rendben...
Dean, én félek!
A rémálmok is elég rosszak voltak, most meg már ébren is látok dolgokat?
És ezek a látomások, vagy mik, egyre erõsebbek. És egyre fájdalmasabbak.
Ugyan, haver, minden rendben lesz. Jobban leszel.
Miért pont a Miller család? Miért vagyok velük kapcsolatban?
Miért látom, ahogy meghalnak?
- Mi történik velem? - Nem tudom, Sam, de kitaláljuk, jó?
Minden nap szembenézünk a megmagyarázhatatlannal.
De sosem rólunk volt szó. Soha nem érintette a családunkat.
Mondd a szemembe, hogy nem rezeltél be ettõl!
Nem rezeltem be.
- Hé, Roger! - Várjon egy percet!
Srácok, ti misszionáriusok vagytok? Hagyjatok békén!
Kérem!
Roger, segíteni próbálunk! Kérem!
Nem kell a segítségetek!
- Nem papok vagyunk! Hallgasson meg! - Roger, veszélyben van!
Gyere! Nyomás!
Töröljük le az ujjlenyomatainkat! Ne tudják meg a zsaruk, hogy itt voltunk.
Körülnézek odabent.
Semmi nem volt odabent.
Itt sem volt semmi nyom, pont, mint a Miller házban.
Láttam valamit a víziómban, egy sötét árnyat.
Valami figyelte Rogert.
Bármi is volt, most már biztos, hogy nem a házhoz van köze.
Nem, a családjukhoz van köze. Akkor szerinted mi ez? Egy bosszúálló szellem?
Vannak olyanok, amik hozzácsapódnak egy családhoz, éveken át követik õket.
Családi kísértetek.
Tulajdonképpen mint egy átok.
Talán Roger és Jim Miller belekeveredtek valamibe, amivel kiérdemeltek egy átkot.
És ez a valami bosszút kíván. Ezért halnak meg a családjuk férfitagjai.
Szerinted Max is veszélyben van?
Tudjuk meg, mielõtt kénytelen lesz õ megtudni.
Tudok egy dolgot, ami közös bennem és ezekben az emberekben.
Mi az?
- Átok ül a családunkon. - A mi családunk nincs megátkozva!
Csak vannak sötétebb pillanataink.
- De azok nagyon sötétek. - Te vagy sötét.
- Anya pihen, elég rosszul van. - Érthetõ.
Az emberek meg csak jöttek a... tálaikkal.
Végül meg kellett mondanom nekik, hogy menjenek el.
Nem is lehet mással jobban kifejezni a részvétet, mint egy tál tonhallal.
- Hogy bírod? - Jól vagyok.
- Az apád és a bácsikád közel álltak egymáshoz? - Igen, azt hiszem.
Testvérek voltak. Amikor kicsi voltam, a bácsikám mindig nálunk lógott.
- De mostanában már nem? - Nem errõl van szó.
Csak kiskoromban szomszédok voltunk. A város másik felén laktunk.
Roger bácsi háza a miénk mellett állt, és sokat volt nálunk.
Értem.
És milyen volt a gyerekkorod abban a házban?
Jó volt. Miért?
Csupa jó emlék?
Nem emlékszel semmi furcsára?
Valamire, amihez köze volt az apádnak és a bácsikádnak is?
De miért... miért kérdeznek ilyet? 
Csak egy ártatlan kérdés.
Nem, nem volt semmi. Teljesen átlagosak vagyunk.
- Boldogok. - Jó. Az jó.
- Biztos nagyon kimerült vagy. Talán mennünk kellene. - Igen.
Köszönjük.
Egy család se teljesen átlagos vagy boldog.
- Figyelted, amikor a régi házukról beszélt? - Ijedtnek tûnt.
Igen, Max elhallgat valamit. Keressük meg a régi lakhelyét,
és derítsük ki, hogy teltek pontosan Millersék napjai.
- Régóta lakik a környéken? - Lassan már húsz éve.
Szép és csendes környék. Ide akarnak költözni?
Nem, valójában egy családról szeretnénk érdeklõdni, akik
régen itt laktak, azt hiszem, az utca másik oldalán.
Igen, a Miller család. Volt egy Max nevû fiuk.
Igen, emlékszem. A férfi bátyja mellettük lakott.
Mirõl van szó? Jól van az a szegény srác?
Hogy érti?
Soha életemben nem láttam, hogy egy gyerekkel olyan rosszul bánnának.
Tisztán hallottam, ahogy az utca másik oldalán Mr. Miller kiabált és dobálózott.
Ha ivott, agresszívvá vált. Olyankor a lelket is kiverte Maxbõl.
Mindig tele volt zúzódásokkal, eltörte a karját, kétszer is.
- Ez rendszeresen történt? - Tulajdonképpen minden nap.
Valószínûleg a huligán bátyja is kiosztotta néhányszor a fiát,
de a legrosszabb a mostohaanyja volt.
Csak állt ott, és nézte, még a kisujját se mozdította, hogy megvédje a kölyköt.
Ki kellett hívnom a zsarukat hétszer vagy nyolcszor, de semmi nem változott.
- Azt mondta, hogy mostohaanyja? - Azt hiszem, az édesanyja meghalt.
Valami balesetben... autóbalesetben, ha jól emlékszem.
Jól érzi magát?
- Igen. - Köszönjük a segítséget. - Igen, köszönjük.
Nem tudom, mire gondolsz. Tudod, hogy én soha nem tettem semmit.
Így van. Soha nem tettél semmit.
Nem állítottad le õket, egyszer sem!
Te ezt hogyan...?
Max, kérlek!
Minden egyes alkalommal végignézted.
Úgy tettél, mintha nem történne semmi!
- Sajnálom! - Nem igaz!
Csak nem akarsz meghalni.
Max csinál mindent. Láttam az egészet.
- Biztos vagy benne? - Igen, láttam.
- Hogy csinálja? - Nem tudom, telekinézissel.
Vagyis parafenomén? Kanálhajlító?
Nem vettem észre, pedig végig ott volt szem elõtt.
Ott volt a házban, az apja halálakor, és a lakásban, amikor a bácsikája meghalt.
A látomásaimnak végig Maxhez volt köze, nem a családhoz.
Csak azt nem értem, hogy miért? Mert annyira hasonlítunk egymásra?
Mirõl beszélsz? A srác semmiben sem hasonlít rád!
- Mindkettõnknek vannak képességei. Mindketten... - Mindketten mi?
Sam, Max egy szörnyeteg. Megölt két embert, és most fog egy harmadikat.
De, amin keresztül ment, a verések. És hogy bosszút akar állni...
Sajnálom, hogy ezt mondom, de nem olyan nagy õrültség.
De ez még nem ok arra, hogy legyilkolja az egész családját.
Dean...
Semmiben nem különbözik a dolgoktól, amikre vadászunk. Végezzünk vele!
Nem ölhetjük meg Maxet!
Akkor mi? Átadjuk a zsaruknak? "Zárja el jól, biztos úr, az elméjével gyilkol!"
- Felejtsd el! Nem, és kész! - Sam...
Dean! Õ egy ember! Beszélhetünk vele.
Ígérd meg, hogy ebben most rám hallgatsz.
Jó, rendben. De nem hagyom, hogy bántson még valakit.
Tudod, hogy én soha nem tettem semmit.
Így van. Soha nem tettél semmit.
Nem állítottad le õket, egyszer sem!
Tisztelendõk?
Mit csináltok itt?
Elnézést a zavarásért!
Max, beszélhetnénk veled egy percre odakint?
Mirõl?
Ez... személyes téma. Nem akarjuk az anyukádat zavarni vele.
Nem fog sokáig tartani, ígérem.
- Rendben. - Remek.
Nem papok vagytok!
- Max, mi folyik itt? - Pofa be!
Mit mûvelsz?
Mondtam, hogy pofa be!
- Max, nyugodj meg! - Kik vagytok ti?! - Csak beszélni szeretnénk veled.
- Igen, persze, ezért hoztátok ezt! - Az hiba volt, rendben?
Hazudtunk arról, hogy kik vagyunk, de nincs több hazugság, jó?
- Csak, kérlek, hallgass meg! - Mirõl?
Láttam, amikor megtetted.
Láttam, hogy megölted az apádat és a bácsikádat, még mielõtt megtörtént.
- Mi? - Látomásaim vannak, Max. Rólad.
Te megõrültél!
Miért, nem akartál a mostohaanyádba repíteni egy kést, pont ide?
Olyan nehéz elhinni, Max? Nézd, hogy te mire vagy képes.
Idevonzott a képességem. Azt hiszem, azért jöttem, hogy segítsek.
Senki nem tud segíteni nekem!
Hadd próbáljam meg! Csak beszélgessünk, te és én. Dean és Alice kimennek innen.
Nem, felejtsd el!
Senki nem hagyja el a házat!
Nem is kell, rendben? Csak felmennek az emeletre.
- Sam, nem hagylak itt vele egyedül. - De igen, itt hagysz!
Nézd, Max, te vagy a fõnök, és ezt mindenki tudja!
Senki nem tesz semmit, amit te nem akarsz! De csak öt perc lenne...
Sam...
Öt perc!
Nyomás!
- Nézd, el sem tudom képzelni, min mentél keresztül. - Így van, nem tudod!
- Max, abba kell hagynod! - Abbahagyom. Ha a mostohaanyámat is...
- Nem. El kell engedned õt. - Miért?
Õ is bántott téged?
Nem. De sosem próbált megvédeni, õ is a része volt az egésznek.
Nézd, mind megérdemlik a büntetést azért, amit veled tettek gyerekkorodban, de...
Gyerekkoromban? Inkább a múlt héten.
Apám még mindig megver, csak olyan helyeken, ahol senki nem látja.
Nehéz levetkõzni a régi szokásainkat, nem igaz?
Sajnálom.
Áldásként jött, hogy egyszer csak tudtam mozgatni a tárgyakat.
Egész életemben tehetetlen voltam. De most itt van ez.
A múlt héten apa megint berúgott, hosszú ideje elõször.
Kegyetlenül megvert, hosszú ideje elõször. Rögtön tudtam, mit kell tennem.
Miért nem mentél el innen?
Mert nem menekülni akartam. Tudtam volna, hogy még mindig itt vannak.
Nem akartam többet félni.
Amikor apa mindig rám nézett, láttam a gyûlöletet a szemében.
Tudod, milyen érzés?
Nem.
Engem okolt mindenért. A munkájáért, az életéért, anya haláláért.
Miért okolt téged az anyád haláláért?
Mert a gyerekszobámban halt meg, mialatt én a bölcsõmben aludtam.
Mintha emiatt az egész az én hibám lenne.
- A gyerekszobádban halt meg? - Igen. Tûz ütött ki.
Egyszer részegen olyasmirõl beszélt, hogy valami õrült módon halt meg.
Azt mondta, hogy felgyulladt és feltapadt a plafonra.
Figyelj rám, Max.
Amit apád mesélt az édesanyádról, az mind igaz.
Mi?
Az én anyukámmal is ez történt. Pontosan ugyanígy,
a gyerekszobám, a bölcsõm... Apukám látta õt a plafonon.
Akkor a te apád is ugyanolyan részeg lehetett, mint az enyém.
Nem. Nem, ugyanarról van szó, Max. Ugyanaz a dolog ölte meg õket.
Az lehetetlen!
Ezért voltak látomásaim napközben.
Ezért erõsödnek... Mert te és én valahogyan összeköttetésben vagyunk.
A képességed hat-hét hónappal ezelõtt kezdõdött, igaz? Csak úgy, a semmibõl?
- Honnan tudod? - Mert akkor kezdõdött az enyém is, Max.
Persze a tiéd teljesen más, de akkor is, ez biztos jelent valamit, igaz?
Úgy értem, valamiért, mi ketten... kiválasztottak vagyunk.
Mire?
Nem tudom.
De Dean és én, a bátyám és én, az anyukád gyilkosát keressük.
Megtaláljuk a válaszokat, amik segítenek mindkettõnknek.
De el kell engedned minket és a mostohaanyádat is.
Nem!
Amit velem tettek... Még mindig vannak rémálmaim!
Még mindig félek, mintha állandóan a következõ verést várnám!
Elegem van az állandó félelembõl. Ha megteszem, vége lesz mindennek!
Nem! Hát nem érted? Nem lesz vége!
A rémálmok nem múlnak el, Max, így nem!
Csak még több fájdalom lesz. És ugyanolyan rosszá válsz, mint õk.
Max, nem kell egyedül végigcsinálnod az egészet!
Sajnálom!
Ne, Max! Ne!
Ne! Max!
Max?
Max!
Maradj ki belõle! Ez nem rólad szól.
Ha meg akarod ölni, elõször velem kell végezned.
Rendben.
Ne! Ne! Max!
Max!
Maradj ki belõle! Ez nem rólad szól.
Ha meg akarod ölni, elõször velem kell végezned.
Rendben.
Ne, ne tedd! Ne, kérlek!
Kérlek, Max!
Max, segíthetünk, érted?
De ez, amit csinálsz, nem ez a megoldás!
Ez nem hoz helyre semmit.
Igazad van.
Ne!
Max megtámadott. Fenyegetett egy pisztollyal.
És õk ketten?
Õk... a család barátai.
Akkor hívtam õket, amikor Max hazajött. Féltem tõle.
Megpróbálták megállítani. Küzdöttek a fegyverért.
Honnan szerezte Max a fegyvert?
Nem tudom! Csak megjelent vele, és...
Semmi baj, Mrs. Miller.
Mindenkit elvesztettem!
Rendben. Felhívjuk önöket, ha további kérdéseink lennének.
Köszönjük, biztos úr! Menjünk!
Ha valami mást mondtam volna! Ha tudtam volna hatni rá...
- Ne csináld ezt! - Mit?
Ne kínozd magad! Nem számít, hogy mit mondtál volna, Max túl messzire ment.
Ha arra gondolok, hogyan nézett, mielõtt... Tennem kellett volna valamit.
Ugyan már! Kockára tetted az életed.
Mármint, igen, talán ha húsz évvel korábban jöttünk volna.
Mondok én neked valamit. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen apánk van.
Sosem hittem volna, hogy ezt fogom hallani tõled.
Alakulhattak volna másképpen is a dolgok, miután anya...
Több tequila-val, és kevesebb démonvadászattal...
olyan gyerekkorunk lett volna, mint Maxnek.
Mindent összevetve, jól alakultak a dolgaink. Apának hála.
Mindent összevetve.
- Dean, gondolkodtam. - Az sose jelent jót.
Komolyan. Azon gondolkodtam, hogy ez a démon, vagy bármi is ez,
miért ölte meg anyát, Jessicát, Max anyját, tudod, mit akar ezzel?
- Fogalmam sincs. - Lehet, hogy minket akart?
- Maxet és engem? - Ezt mibõl gondolod?
Telekinézis vagy épp megérzések; mindkettõnknek volt valami képessége.
Talán valamiért minket akart.
Sam, ha téged akart volna, elvitt volna, érted?
Nem a te hibád. Nem rólad van szó.
- Akkor mirõl? - Arról a rohadékról, ami ezt tette a családunkkal.
Amit meg fogunk találni, és meg fogunk ölni. Ennyi.
De van itt még valami...
Na, és mi?
Amikor Max bezárt a gardróbba,
az ajtó elé rakott egy nagy szekrény, amit én
eltoltam.
Több erõ van a felsõtestedben, mint hittem volna.
Nem érted. Úgy mozdítottam meg, mint Max.
- Komolyan? - Igen.
Hajlítsd el!
- Nem tudom csak úgy ki-be kapcsolni. - De akkor hogyan csináltad?
Nem tudom, nem tudom irányítani. Csak láttalak meghalni,
és hirtelen elõtört belõlem. Mint az adrenalin pszichikus változata.
Biztos nem történik meg többet.
Talán nem. Te nem aggódsz? Nem félsz, hogy talán belõlem is egy Max válik?
Nem, egyáltalán nem. Tudod, miért nem?
Nem, miért?
Mert van egy nagy elõnyöd Maxszel szemben.
- Apa? Mert õ nincs itt, Dean. - Nem apa.
Én! Amíg én a közeledben vagyok, semmi rossz nem történhet veled.
És most, tudom, mit kezdjünk a látomásaiddal.
- Tudom, hova kell mennünk. - Hova?
Vegasba!
Mi van? Ugyan már! Egy kis kockajáték. Tarolni fogunk!
Fordította: Zsu & Donnie

Need subtitles from another video?